Egyiptom megaláztatása. Jákób és Izráel szabadulása

46 Ez az a beszéd, amelyet az Úr Jeremiás prófétának a népekről mondott:

2 Egyiptomról, Nékó fáraónak, Egyiptom királyának seregéről, amelyet megvert Nebukadneccar, a babiloni király az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:

3 Készítsétek a pajzsot és a vértet,

és induljatok a harcba!

4 Nyergeljétek a lovakat,

és üljetek föl, ti lovasok!

Álljatok csatasorba sisakokban!

Élesítsétek a lándzsákat,

öltsétek föl a páncélokat!

5 Mit látok?

Ők megriadva hátrálni kezdenek,

harcosaikat leverik, futásnak erednek,

és vissza sem tekintenek!

Félelem mindenfelől! – azt mondja az Úr.

6 Nem futhat el a gyors,

és a vitéz sem menekülhet el,

mert északon, az Eufrátesz folyó mellett

megbotlanak és elhullanak.

7 Ki az, aki emelkedik, mint a Nílus,

és olyan, mint az áradó vizű folyamok?

8 Egyiptom emelkedik úgy, mint a Nílus,

és mint az áradó vizű folyamok, mert így szól:

Fölemelkedem, elárasztom a földet,

elveszítem a városokat és a bennük lakókat!

9 Nyargaljatok, lovak,

robogjatok, harci szekerek,

vonuljanak ki a harcosok,

a szerecsenek és a líbiaiak,

akik pajzsot viselnek,

és a lúdiak, akik íjat hordanak!

10 Az a nap pedig az Úr, a Seregek Ura

bosszúállásának napja,

hogy bosszút álljon ellenségein.

Elemészt a fegyver, jóllakik

és megrészegül a vérüktől,

mert véresáldozata az az Úrnak,

a Seregek Urának észak földjén,

az Eufrátesz folyó mellett.

11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot,

Egyiptom szűz leánya!

Hiába a sok orvosság,

nincs gyógyír számodra!

12 Hallják gyalázatodat a népek,

és kiáltásoddal betelt a föld,

mert harcos harcosba ütközött,

és együtt esnek el mindketten.

13 Ez a beszéd, amelyet Jeremiás prófétának mondott az Úr Nebukadneccar babiloni király eljöveteléről, aki Egyiptom földjének leverésére jött:

14 Hirdessétek Egyiptomban,

és híreszteljétek Migdólban,

híreszteljétek Nófban és Tahpanhészban!

Ezt mondjátok:

Állj elő, és készítsd föl magadat,

mert fegyver pusztít körülötted!

15 Miért verték le hőseidet?

Nem állhattak meg,

mert az Úr elkergette őket.*

16 Sokan tántorogtak,

egyik a másikra hullott, és ezt mondták:

Keljünk föl, menjünk vissza népünkhöz

és szülőföldünkre az erőszakos fegyver elől!

17 Ezt kiáltják akkor:

A fáraó, Egyiptom királya

csak egy hangoskodó,

aki elszalasztotta a rendelt alkalmat.

18 Élek én – ezt mondja a Király,

akinek Seregek Ura a neve –,

hogy eljövetele olyan bizonyos,

ahogyan ott áll a Tábór-hegy a hegyek között

és a Karmel a tengernél.

19 Készítsd elő holmidat

a fogságba menetelhez,

Egyiptom leányának lakosa,

mert elpusztul Nóf,

rommá és lakatlanná lesz.

20 Igen szép üszőborjú Egyiptom,

de bögöly tör rá észak felől.

21 Még zsoldosai is olyanok benne,

mint a hizlalt borjúk,

de ők is meghátrálnak, mindnyájan elfutnak,

meg nem állnak, ha eljön rájuk

romlásuk napja, büntetésük ideje.

22 Hangja, mint a sziszegő kígyóé,

mert nagy sereggel indulnak,

és szekercékkel mennek ellene,

mint a favágók.

23 Kivágják erdejét – azt mondja az Úr –,

bármennyire áthatolhatatlan.

Mert többen vannak, mint a sáskák,

és megszámlálhatatlanok.

24 Megszégyenül Egyiptom leánya,

északi nép kezébe jut.

25 Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme, megbüntetem Ámón istent Nó városából, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak. 26 Odaadom őket a lelküket keresők kezébe, Nebukadneccarnak, a babiloni királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint azelőtt – ezt mondja az Úr.

27 De te ne félj, szolgám, Jákób,

és ne rettegj, Izráel, mert íme,

megszabadítalak téged a messzeségből

és utódaidat is fogságuk földjéről.

Visszatér Jákób, nyugalmat talál,

gondtalanul él, és nem lesz, aki megijessze.

28 Ne félj, szolgám, Jákób

– ezt mondja az Úr –,

mert veled vagyok!

Véget vetek minden nemzetnek,

amelyek közé kivetettelek,

de neked nem vetek véget,

hanem megfenyítlek téged igazságosan,

mert nem hagyhatlak teljesen büntetés

nélkül.