Jeremiás tiltakozik népe Egyiptomba menekülése ellen

42 Eljött pedig a csapatok minden vezére és Jóhánán, Káréah fia és Jaazanjá, Hósajá fia meg az egész nép a kicsinytől fogva a nagyig, 2 és azt mondták Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj értünk Istenedhez, az Úrhoz mindezért a maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, amint azt saját szemeddel láthatod! 3 Jelentse ki nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és azt, amit cselekednünk kell. 4 Ekkor azt mondta nekik Jeremiás próféta: Hallottam. Íme, könyörögni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez a ti beszédetek szerint, és mindazt, amit felel nektek az Úr, megjelentem nektek, nem titkolok el előletek semmit. 5 Ők pedig azt mondták Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk hű és igaz tanúbizonyság, ha nem mindenben ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel hozzánk küld téged az Úr, a te Istened. 6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez küldünk téged. Azért, hogy jó dolgunk legyen, hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára.

7 Történt pedig tíz nap múlva, hogy szólt az Úr Jeremiáshoz. 8 És odahívatta Jóhánánt, Káréah fiát és a seregek minden vezérét, akik vele voltak, meg az egész népet a kicsinytől fogva a nagyig. 9 És azt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene, akihez elküldtetek engem, hogy terjesszem eléje könyörgéseteket: 10 Ha valóban itt maradtok ebben az országban, akkor fölépítelek benneteket és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki titeket, mert megbántam azt a veszedelmet, amit rátok hoztam. 11 Ne féljetek a babiloni királytól, akitől most féltek! Ne féljetek tőle – ezt mondja az Úr –, mert veletek vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek benneteket a kezéből. 12 Irgalmasságot cselekszem veletek, hogy ő is irgalmas legyen hozzátok, és visszaenged benneteket földetekre. 13 De ha azt mondjátok: „Nem lakunk ebben az országban”, és nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, 14 mondván: „Nem! Mi Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, és kenyérre nem éhezünk, és ott fogunk lakni!”, 15 akkor halljátok meg az Úr szavát, Júdának maradékai! Azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha ti arcotokat Egyiptom felé fordítjátok, és elmentek, hogy ott tartózkodjatok, 16 akkor bizony utolér benneteket Egyiptom földjén a fegyver, amelytől féltek, és nyomotokban jár Egyiptomban az éhínség is, amely miatt aggódtok, és ott haltok meg. 17 Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, akik Egyiptom felé fordítják arcukat, hogy odamenjenek, és ott tartózkodjanak, fegyver, éhínség és dögvész miatt halnak meg. Egy sem marad meg közülük, és nem menekül meg a veszedelemtől, amelyet rájuk bocsátok.

18 Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogyan kiömlött izzó haragom Jeruzsálem lakóira, úgy öntöm ki haragomat rátok, ha Egyiptomba mentek. Átok, döbbenet, szidalom, gyalázat lesztek ott, és nem látjátok többé ezt a helyet! 19 Így szól hozzátok az Úr, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket! 20 Mert magatokat csaltátok meg lelketekben, amikor engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez küldtetek e szavakkal: Könyörögj az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és amiképpen szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nekünk, és mi akképpen cselekszünk. 21 Noha pedig ma megjelentettem nektek, nem hallgattatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, sem arra, amivel hozzátok küldött engem. 22 Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni kívánkoztok, hogy ott lakjatok.