A babiloni fogság. A próféta kesergése

20 Pashúr főpap, Immér fia, aki az Úr házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat prófétálta. 2 Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az Úr háza mellett. 3 Másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az Úr, hanem így: Rettegés mindenütt. 4 Mert azt mondja az Úr: Íme, rettegést keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig a babiloni király kezébe adom, és fogságba viszi őket Babilonba, és fegyverrel vágatja le őket. 5 Kezébe adom e város minden vagyonát, minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik azokat. 6 Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mész, Babilonba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál.

7 Rávettél, Uram, engem, és rávétettem,

megragadtál engem, és legyőztél!

Nevetségessé lettem,

naphosszat mindenki engem csúfol.

8 Mert ahányszor csak megszólalok

és kiáltozom, így kiáltok:

Erőszak és romlás!

Mert az Úr szava mindig csak gyalázatomra

és csúfságomra lett nekem.

9 Ezért azt gondoltam:

Nem emlékezem róla,

és nem szólok többé az ő nevében.

De mintha égő tűz volna szívemben,

a csontjaimba rekesztve;

erőlködöm, hogy elviseljem,

de nem tehetem.

10 Mert hallom sokak suttogását,

a rettenetet mindenfelől:

Jelentsétek föl, és mi is följelentjük!

Még azok is, akik barátaim,

mindnyájan eltántorodásomra várnak,

és azt mondják:

Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt,

és bosszút állhatunk rajta.

11 De az Úr velem van,

mint hatalmas hős;

azért elesnek üldözőim,

és nem bírnak velem.

Igen megszégyenülnek,

mert nem járnak sikerrel.

Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk.

12 Azért, ó, Seregek Ura,

aki megpróbálod az igazat,

belelátsz a vesékbe és a szívekbe,

hadd lássam rajtuk büntetésedet,

mert eléd tártam ügyemet!

13 Énekeljetek az Úrnak,

dicsérjétek az Urat,

mert megszabadítja a szegények lelkét

a gonoszok kezéből.

14 Átkozott az a nap, amelyen születtem;

ne legyen áldott az a nap,

amelyen anyám szült engem!

15 Átkozott az az ember,

aki örömhírt vitt apámnak e szavakkal:

„Fiúgyermeked született!”,

és igen megörvendeztette őt.

16 Legyen az az ember olyan,

mint azok a városok,

amelyeket elveszített az Úr,

és nem bánta meg:

reggel jajkiáltást halljon

és délben harci riadót.

17 Miért nem öltek meg anyám méhében,

hogy anyám teste lett volna a sírom,

és méhe örökké terhes?

18 Miért is jöttem ki anyám méhéből,

ha csak nyomorúságot látok és bánatot,

és napjaim gyalázatban érnek véget?