Jeremiást verembe vetik. Ebed-Melek kiszabadítja Jeremiást
38 Meghallotta Sefatjá, Mattán fia és Gedaljá, Pashúr fia és Júkal, Selemjá fia és Pashúr, Malkijjá fia is azokat a szavakat, amelyeket Jeremiás mondott az egész népnek: 2 Azt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, meghal fegyver, éhínség és dögvész miatt; aki viszont kimegy a káldeusokhoz, életben marad, életét ajándékul kapja, és élni fog. 3 Így szól az Úr: Bizonyosan a babiloni király seregének kezébe kerül ez a város, aki beveszi azt. 4 Erre azt mondták a fejedelmek a királynak: Meg kell ölni ezt az embert, mert erőtlenné teszi a harcosok kezét, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezét, mivel efféle szavakat szól nekik. Mert ez az ember nem a nép megmaradására törekszik, hanem vesztére. 5 És Cidkijjá király így felelt: Íme, kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetekre. 6 Ekkor fogták Jeremiást, hogy bevessék Malkijjá királyfi vermébe, amely a börtön udvarán volt; és köteleken lebocsátották Jeremiást, és mivel a veremben nem víz volt, hanem csak sár, belemerült Jeremiás a sárba.
7 És meghallotta a kúsita Ebed-Melek, aki udvari szolga volt a király palotájában, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király akkor éppen a Benjámin-kapuban volt. 8 Kiment azért Ebed-Melek a király palotájából, és ezt mondta a királynak: 9 Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek, amikor így tettek Jeremiás prófétával, és a verembe vetették; mert ott éhen hal, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban. 10 Parancsot adott azért a király a kúsita Ebed-Meleknek, és azt mondta: Vigyél magaddal innen harminc embert, és húzd föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna. 11 Magához vett tehát Ebed-Melek harminc embert, és bement a király palotájába, a kincstár alatti terembe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadozott posztókat, és leengedte azokat Jeremiásnak köteleken a verembe. 12 És azt mondta a kúsita Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és szakadozott ruhadarabokat a hónod alatt a kötelek alá! És Jeremiás úgy cselekedett. 13 Kihúzták tehát Jeremiást a köteleken, és fölhozták őt a veremből; ezután Jeremiás a börtön udvarában lakott.
14 Azután elküldött Cidkijjá király, és magához hozatta Jeremiás prófétát az Úr házában lévő harmadik bejáratig,* és azt mondta a király Jeremiásnak: Kérdezek tőled valamit, de ne titkolj el semmit előlem! 15 Jeremiás azt mondta Cidkijjának: Ha kijelentést közlök veled, te biztosan megöletsz engem. Ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. 16 Ekkor titkon megesküdött Jeremiásnak Cidkijjá király e szavakkal: Él az Úr, aki lelket alkotott nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak az embereknek a kezébe, akik lelkedet keresik!
17 Akkor ezt mondta Jeremiás Cidkijjának: Azt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimész a babiloni király fejedelmeihez, életben marad a lelked, és nem ég el tűzben e város, hanem életben maradsz te és a házad népe. 18 Ha pedig nem mész ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe adatik, fölégetik, és te sem menekülhetsz meg a kezükből. 19 Erre azt mondta Cidkijjá király Jeremiásnak: Félek a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz; hátha kezükbe adnak engem, és ők csúfot űznek belőlem! 20 Azt mondta Jeremiás: Nem adnak! Hallgass az Úr szavára, amelyet én mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked! 21 Ha pedig nem akarsz kimenni, az történik majd, amit megjelentett nekem az Úr: 22 Íme, kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt Júda királyának palotájában, a babiloni király fejedelmeihez, és ezt mondják majd azok az asszonyok:
Jóakaróid megcsaltak téged,
és erőt vettek rajtad;
s amikor lábad a sárba ragadt,
ők visszafordultak.
23 És feleségeidet és gyermekeidet mind kiviszik a káldeusoknak, és te sem menekülsz meg a kezükből, hanem elfognak és a babiloni király kezébe adnak. Ezt a várost pedig fölégetik.
24 Cidkijjá erre azt mondta Jeremiásnak: Senki se tudjon e dolgokról, akkor nem halsz meg! 25 Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, és azt mondják neked: „Mondd meg nekünk, miről beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg téged! Mit mondott neked a király?”, 26 akkor azt mondd nekik: Alázatosan könyörögtem a királyhoz, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék. 27 A fejedelmek pedig mind elmentek Jeremiáshoz, és megkérdezték őt. És pont úgy felelt nekik, ahogyan a király parancsolta. Azok pedig többet nem szólva eltávoztak tőle, mert nem tudták meg azt, amiről Jeremiás beszélt a királlyal. 28 Jeremiás pedig ott maradt a börtön udvarában mindaddig a napig, amelyen bevették Jeruzsálemet. Ott volt, amikor bevették Jeruzsálemet.