Júda büntetése és szabadulása.
Intés a szombat megünneplésére
17 Júda vétke vas íróvesszővel van fölírva, gyémántheggyel van fölvésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, 2 mivel még fiai is oltáraikról, Asérá-bálványaikról emlékeznek meg a zöld fák mellett, a magas halmokon 3 és a környék hegyein! Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom magaslataid és minden vétked miatt, amelyek ott vannak összes határodban.* 4 Önhibádból el kell szakadnod örökségedtől,* amelyet adtam neked, és ellenségeid szolgálatába hajtalak olyan földön, amelyet nem ismersz. Mivel lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog az!
5 Azt mondja az Úr:
Átkozott az a férfi, aki emberben bízik,
és testi erőre támaszkodik,
az Úrtól pedig elfordul a szíve!
6 Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában,
amely nem látja, hogy jó következnék,
hanem sivár helyen lakik a sivatagban,
kopár és kihalt földön.
7 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,
és akinek bizodalma az Úr.
8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,
amely a folyó felé bocsátja gyökereit,
és nem fél, ha hőség következik,
levele zöld marad.
Száraz esztendőben sem aggódik,
nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
9 Csalárdabb a szív mindennél,
és romlott az, ki ismerhetné ki?
10 Én, az Úr vagyok az,
aki a szívet fürkészem
és a veséket vizsgálom,
hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint
és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11 Mint a fogolymadár,
amely azt költi, amit nem tojt,
olyan az, aki gazdagságot gyűjt,
de nem igaz módon.
Napjai felénél ott kell hagynia,
a végén pedig bolonddá lesz.
12 Ó, dicsőség trónja,
kezdettől fogva magasságos,
szentségünknek helye,
13 Izráel reménysége, ó, Uram!
Akik elhagynak téged,
mind megszégyenülnek!
Akik elpártolnak tőled,
azokat a porba írják,
mert elhagyták az Urat,
az élő vizek kútfejét!*
14 Gyógyíts meg, Uram,
akkor meggyógyulok,
szabadíts meg, akkor megszabadulok,
mert téged dicsőítelek!
15 Íme, ők azt mondják nekem:
Hol van az Úr szava? Most jöjjön el!
16 De nem tudták elérni,
hogy ne kövesselek mint pásztoromat,
és a nyomorúság napját sem kívántam,
te tudod.
Ami ajkamon kijött, ismert volt előtted.*
17 Ne légy rettentésemre;
te vagy menedékem a gonosz napokban!
18 Azok szégyenüljenek meg,
akik üldöznek engem,
és én ne szégyenüljek meg!
Ők rettegjenek, és én ne rettegjek!
Hozd rájuk a háborúság napját,
és kétszeres zúzással zúzd össze őket!
19 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen Júda királyai mennek be és jönnek ki, és azután Jeruzsálem minden kapujában! 20 Ezt mondd nekik: Halljátok meg az Úr szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon! 21 Azt mondja az Úr: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be! 22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam! 23 De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést.
24 Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az Úr –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, 25 akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni. 26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az Úr házába. 27 Ha pedig nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatnapot, terheket hordoztok, és így jártok át Jeruzsálem kapuin szombatnapon, akkor tüzet gerjesztek kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lehet eloltani.