Jeremiás próféta könyve

Júda büntetése és szabadulása.
Intés a szombat megünneplésére

17 Júda vétke vas íróvesszővel van fölírva, gyémántheggyel van fölvésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, 2 mivel még fiai is oltáraikról, Asérá-bálványaikról emlékeznek meg a zöld fák mellett, a magas halmokon 3 és a környék hegyein! Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom magaslataid és minden vétked miatt, amelyek ott vannak összes határodban.* 4 Önhibádból el kell szakadnod örökségedtől,* amelyet adtam neked, és ellenségeid szolgálatába hajtalak olyan földön, amelyet nem ismersz. Mivel lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog az!

5 Azt mondja az Úr:

Átkozott az a férfi, aki emberben bízik,

és testi erőre támaszkodik,

az Úrtól pedig elfordul a szíve!

6 Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában,

amely nem látja, hogy jó következnék,

hanem sivár helyen lakik a sivatagban,

kopár és kihalt földön.

7 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,

és akinek bizodalma az Úr.

8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,

amely a folyó felé bocsátja gyökereit,

és nem fél, ha hőség következik,

levele zöld marad.

Száraz esztendőben sem aggódik,

nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

9 Csalárdabb a szív mindennél,

és romlott az, ki ismerhetné ki?

10 Én, az Úr vagyok az,

aki a szívet fürkészem

és a veséket vizsgálom,

hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint

és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

11 Mint a fogolymadár,

amely azt költi, amit nem tojt,

olyan az, aki gazdagságot gyűjt,

de nem igaz módon.

Napjai felénél ott kell hagynia,

a végén pedig bolonddá lesz.

12 Ó, dicsőség trónja,

kezdettől fogva magasságos,

szentségünknek helye,

13 Izráel reménysége, ó, Uram!

Akik elhagynak téged,

mind megszégyenülnek!

Akik elpártolnak tőled,

azokat a porba írják,

mert elhagyták az Urat,

az élő vizek kútfejét!*

14 Gyógyíts meg, Uram,

akkor meggyógyulok,

szabadíts meg, akkor megszabadulok,

mert téged dicsőítelek!

15 Íme, ők azt mondják nekem:

Hol van az Úr szava? Most jöjjön el!

16 De nem tudták elérni,

hogy ne kövesselek mint pásztoromat,

és a nyomorúság napját sem kívántam,

te tudod.

Ami ajkamon kijött, ismert volt előtted.*

17 Ne légy rettentésemre;

te vagy menedékem a gonosz napokban!

18 Azok szégyenüljenek meg,

akik üldöznek engem,

és én ne szégyenüljek meg!

Ők rettegjenek, és én ne rettegjek!

Hozd rájuk a háborúság napját,

és kétszeres zúzással zúzd össze őket!

19 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen Júda királyai mennek be és jönnek ki, és azután Jeruzsálem minden kapujában! 20 Ezt mondd nekik: Halljátok meg az Úr szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon! 21 Azt mondja az Úr: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be! 22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam! 23 De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést.

24 Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az Úr –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, 25 akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni. 26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az Úr házába. 27 Ha pedig nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatnapot, terheket hordoztok, és így jártok át Jeruzsálem kapuin szombatnapon, akkor tüzet gerjesztek kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lehet eloltani.