Jeremiás próféta könyve

A bálványok hiábavalósága.
Egyedül az Úr az Isten

10 Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izráel háza!

2 Azt mondja az Úr:

A pogányok útját ne tanuljátok el,

és az égi jelektől ne féljetek,

mert csak a pogányok félnek azoktól!

3 Mert a népek bálványai mind hiábavalók,

hiszen a fáját az erdőből vágják ki

és a mester kezei készítik el szekercével.

4 Ezüsttel és arannyal ékesítik,

szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,

hogy ne mozduljanak el.

5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:

nem beszélnek, hordják-viszik őket,

mert mozdulni sem tudnak.

Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat,

de jót tenni se képesek!

6 Nincs hozzád hasonló, Uram!

Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért!

7 Ki ne félne tőled, nemzetek királya?

Bizony téged illet ez,

mert a nemzetek bölcsei között

és azok egyetlen országában

sincs hozzád hasonló!

8 Egytől egyig mind balgák és bolondok,

hiábavaló a bálványok tanítása,

hiszen fából vannak.

9 Tarsísból hozott vert ezüst

és Úfázból való arany az,

mesterember és ötvös keze munkája.

Öltözetük kék és piros bíbor,

mesterek munkája valamennyi.

10 De az Úr valóságos Isten,

élő Isten ő, örökkévaló Király.

Haragja előtt megrendül a föld,

és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását.

11 Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól!

12 Ő alkotta a földet erejével,

ő vetett alapot a világnak bölcsességével,

és ő terjesztette ki az egeket értelmével.

13 Szavára vizek zúgása támad az égben,

és felhők emelkednek föl a föld széleiről.

Villámokat készít az esőnek,

és kiengedi rejtekhelyéről a szelet.

14 Minden ember bolond lett és tudatlan,

minden ötvös megszégyenül öntött szobraival,

mert hamisak az öntött bálványai,

nincsen azokban lélek.

15 Hiábavalók azok, nevetséges dolgok,

elvesznek megbüntetésük idején!

16 De Jákób része nem ilyen, mint ezek,

mert ő a mindenség alkotója,

és Izráel törzse az ő tulajdona;

Seregek Ura az ő neve.

17 Nyalábold föl a földről batyudat te,

aki ostromlott városban laksz!

18 Mert azt mondja az Úr:

Íme, most messzire elvetem

az ország lakosait,

és megsanyargatom őket,

hogy megérezzék azt.*

19 Jaj nekem romlásom miatt,

gyógyíthatatlan a sebem!

Mégis azt gondoltam:

Ha ez is a betegségem,

majdcsak elszenvedem!

20 De ledöntötték sátramat,

köteleim mind elszakadoztak,

fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak.

Nincs senki, aki kifeszítse sátramat

és fölvonja sátorponyváimat.

21 Mert oktalanok voltak a pásztorok,

és nem keresték az Urat.

Ezért nem gyarapodtak,

és egész nyájuk szétszéledt.

22 Íme, hír jön,

nagy zúgás kel észak földje felől,

hogy pusztává és sakálok tanyájává

tegye Júda városait.

23 Tudom, Uram,

hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja,

és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.

24 Fenyíts meg bennünket, Uram,

de mértékkel, ne haragodban,

hogy meg ne semmisíts!

25 Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre,

amelyek nem ismernek téged,

és azokra a nemzetségekre,

amelyek nem hívják segítségül nevedet!

Mert megették Jákóbot, bizony megették őt;

elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!