Marhavész, fekélyek s jégeső csapása Egyiptomon

9 Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: „Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem! 2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket, 3 íme, az Úr keze lesz a te mezei jószágodon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon, igen nagy döghalállal. 4 De különbséget tesz az Úr Izráel jószága és Egyiptom jószága között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.” 5 Időt is szabott az Úr, és azt mondta: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön. 6 Meg is cselekedte ezt a dolgot másnap, és elhullott Egyiptom minden jószága, de Izráel fiainak jószágai közül egy sem hullott el. 7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy az izráeliek jószágai közül egy sem hullott el. De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.

8 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Szedjétek tele a markotokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára. 9 Hogy porrá legyen az Egyiptom egész földjén, s emberen és állaton hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptom egész földjén. 10 Szedtek hát kemencehamut, a fáraó elé álltak, Mózes az ég felé szórta azt, és emberen és állaton hólyagosan fakadó fekély támadt. 11 És az írástudók nem állhattak meg Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és minden egyiptomin. 12 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, amint az Úr megmondta Mózesnek.

13 Ezután így szólt az Úr Mózeshez: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé, és mondd neki: „Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem. 14 Mert ezúttal minden csapásomat rábocsátom a te szívedre, szolgáidra és népedre, azért, hogy megtudd, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. 15 Mert ha most kinyújtanám a kezemet, és megvernélek téged és népedet döghalállal, akkor kivágatnál a földről. 16 Ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön. 17 Ha tovább is feltartóztatod népemet, és nem bocsátod el őket: 18 íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok le, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától mindmáig. 19 Most tehát küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van. Minden emberre és jószágra, amely a mezőn marad, és nem hajtják be, jégeső szakad, és meghal.” 20 Aki a fáraó szolgái közül az Úr beszédétől megrettent, szolgáit és jószágát házakba hajtotta. 21 Aki pedig nem törődött az Úr beszédével, szolgáit és jószágát a mezőn hagyta.

22 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén emberre, állatra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén. 23 Mózes kinyújtotta botját az égre, az Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott, és villámok csapkodtak a földre, és jégesőt bocsátott az Úr Egyiptomra. 24 Esett a jég, és egymást érte a villámlás a szakadó jégesőben, amelyhez hasonló nem volt egész Egyiptomban, mióta ember lakja. 25 A jégeső elverte egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt, embertől állatig. A mező minden füvét is elverte a jég, és a mező minden fáját is összetörte. 26 Csak a Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.

27 A fáraó pedig elküldött, és hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem. Az Úr az igaz, én és az én népem pedig gonoszok vagyunk. 28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgésből és jégesőből, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább. 29 Mózes pedig azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem a kezemet az Úrhoz. Megszűnik a menny­dörgés, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld. 30 De tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az Úr Istentől. 31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt, 32 de a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek. 33 Amikor Mózes a fáraótól távozva kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, s megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és eső sem ömlött a földre. 34 Amint látta a fáraó, hogy megszűnt az eső meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezett, és megkeményítette szívét ő és az ő szolgái is. 35 Kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, amint megmondta az Úr Mózes által.