Mózes második könyve

A nép zúgolódik. A fürjek és a manna.
A mannaszedés törvénye

16 Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van. 2 Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?

4 Ekkor azt mondta Mózesnek az Úr: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem? 5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy amikor elkészítik, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek. 6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel minden fiának: Este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat az Úr. De mik vagyunk mi, hogy miellenünk zúgolódtok? 8 Ezután azt mondta Mózes: Este az Úr húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jóllakjatok. Mert hallotta az Úr a zúgolódásotokat, ahogy zúgolódtatok ellene. De mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen. 9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész gyülekezetének: járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.

10 Amikor Áron Izráel fiainak egész gyülekezetéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, íme, az Úr dicsősége megjelent a felhőben. 11 Így szólt az Úr Mózeshez: 12 Hallottam Izráel fiainak zúgolódását. Így szólj nekik: „Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

13 És este fürjek jöttek föl, és ellepték a tábort, reggel pedig harmathullás lett a tábor körül. 14 Mikor pedig a harmathullás megszűnt, íme, a puszta színén apró gömbök voltak a földön, olyan aprók, mint a dara. 15 Amint Izráel fiai meglátták, ezt kérdezgették egymástól: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nektek eledelül. 16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert. Hozzátartozóik száma szerint szedjen mindenki, azok részére is, akik a sátrában vannak. 17 Izráel fiai így is cselekedtek, és ki többet, ki kevesebbet szedett. 18 Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni. 19 Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre. 20 Néhányan nem hallgattak rá, és hagytak belőle reggelre, de megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk. 21 Így szedett reggelenként mindenki, amennyit meg tudott enni, mert ha már a nap melegen sütött, elolvadt.

22 A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek. 23 Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az Úrnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. 24 Félre is tették azt reggelre, amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és féreg sem volt benne. 25 Mózes ekkor azt mondta: Ma egyétek meg, mert ma az Úr szombatja van. Ma nem találjátok meg a mezőn. 26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. 27 Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak. 28 Erre azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet? 29 Lássátok: az Úr adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon. 30 És megnyugodott a nép a hetedik napon.

31 Izráel háza pedig mannának nevezte azt. Olyan fehér volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé. 32 Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az Úr: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.” 33 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az Úr elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak. 34 El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek. 35 Izráel fiai pedig negyven esztendőn át ették a mannát, amíg lakott földre nem jutottak. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érkeztek Kánaán földjének határához. 36 Az ómer pedig az éfa tizedrésze.