Mózes a botot kígyóvá, Egyiptom vizeit vérré változtatja

7 Az Úr erre azt mondta Mózesnek: Lásd, mintegy Istenné teszlek a fáraónak, testvéred, Áron pedig szószólód lesz. 2 Mondj el mindent, amit parancsolok neked. Testvéred, Áron pedig mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről. 3 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén. 4 De a fáraó nem fog rátok hallgatni. Akkor a kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által. 5 S megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom Izráel fiait közülük. 6 Mózes és Áron mindenben úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta nekik. 7 Mózes nyolcvan-, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.

8 Majd így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: 9 Ha így szól hozzátok a fáraó: „Tegyetek csodát!”, akkor mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé!” És az kígyóvá lesz. 10 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és az ő szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá lett. 11 Ekkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és ők, Egyiptom írástudói is úgy cselekedtek az ő titkos mesterségükkel. 12 Mindegyik ledobta a botját, és kígyóvá lettek. De Áron botja elnyelte az ő botjukat. 13 A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Úr.

14 Az Úr pedig azután így szólt Mózeshez: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani. 15 Menj a fáraóhoz reggel! Íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, és a botot, amely kígyóvá változott, vedd a kezedbe. 16 Mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában. De, íme, mindeddig nem hallgattál meg.” 17 Így szól az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: íme, én megsújtom a kezemben lévő bottal a vizet, amely a folyóban van, és az vérré változik. 18 És a hal, amely a folyóban van, elpusztul, a folyó pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptomiak attól, hogy igyanak belőle.

19 Ezután azt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezed Egyiptom vizeire: folyóira, csatornáira, tavaira és minden vízgyűjtőjére, hogy vérré váljanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben.” 20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta. Fölemelte a botot, rásújtott a vízre, amely a folyóban volt a fáraó és szolgái előtt, és a folyó egész vize vérré változott. 21 A hal pedig, amely a folyóban volt, elpusztult, és megbüdösödött a folyó, és nem ihattak az egyiptomiak a folyóvízből; és vér volt Egyiptom egész földjén. 22 De úgy cselekedtek Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az Úr megmondta. 23 Megfordult a fáraó, hazament, és ezen sem indult meg a szíve. 24 Az egyiptomiak pedig mindnyájan ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem lehetett inni a folyó vizét.

25 Hét nap telt el azóta, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.