Mózes hálaadó éneke

15 Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:

Énekelek az Úrnak, mert felséges ő,

a lovat és lovasát tengerbe vetette.

2 Erősségem és énekem az Úr,

szabadítómmá lett nekem.

Ő az Istenem, őt dicsérem,

atyámnak Istene, őt magasztalom.

3 Vitéz harcos az Úr,

Jahve a neve.

4 A fáraó szekereit és seregét

tengerbe vetette,

válogatott harcosai

belefúltak a Vörös-tengerbe.

5 Elborították őket a hullámok,

kő módjára merültek a mélységbe.

6 Jobbod, Uram, erő által dicsőül meg,

jobbod, Uram, ellenséget tör össze.

7 Felséged nagyságával söpröd el támadóidat,

kibocsátod haragodat, mely megemészti őket, mint a tarlót.

8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek,

falként álltak meg a futó habok,

a mélységes vizek megdermedtek a tenger szívében.

9 Az ellenség azt mondta: Űzöm, utolérem őket,

zsákmányt osztok, bosszút állok rajtuk!

Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom!

10 Rájuk leheltél leheleteddel,

és a tenger elborította őket.

Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

11 Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, Uram?

Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben,

félelemmel dicsérendő és csodatévő?

12 Kinyújtottad jobbodat,

és elnyelte őket a föld.

13 Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet,

hatalmaddal viszed be szent legelődre.

14 Meghallják ezt a népek, és megrendülnek,

Filisztea lakóit reszketés járja át.

15 Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei,

Móáb hatalmasait rettegés szállja meg,

elcsügged Kánaán egész lakossága.

16 Félelem és aggodalom lepi meg őket,

karod hatalmától elnémulnak, mint a kő,

míg átvonul néped, Uram!

Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

17 Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén,

melyet magadnak készítettél, Uram, lakóhelyül,

szentélyedbe, Uram, melyet kezed erősített meg.

18 Az Úr uralkodik örökkön örökké.

19 Amikor bementek a fáraó lovai szekereikkel és lovasaikkal együtt a tengerbe, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét. Izráel fiai pedig szárazon mentek át a tenger közepén. 20 Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva. 21 És Mirjám így szólt hozzájuk:

Énekeljetek az Úrnak, mert felséges ő,

a lovat lovasával tengerbe vetette.

22 Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet. 23 Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának. 24 És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk? 25 Ő pedig az Úrhoz kiáltott, az Úr pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett.

Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket. 26 Azt mondta az Úr: Ha hűségesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemében, és figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bocsátok rád azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

27 Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.