Az elsőszülöttek fölszenteltetése. Izráel fiainak költözése
13 Az Úr így szólt Mózeshez: 2 Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen.
3 Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr, ne egyetek kovászosat. 4 Ma vonultok ki, az abib hónapban. 5 Azért ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást. 6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak. 7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban. 8 Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az Úr azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból. 9 Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az Úr törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. 10 Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.
11 Ha pedig bevisz az Úr a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja, 12 akkor ajánld föl az Úrnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az Úréi. 13 De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül. 14 És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából. 15 Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden elsőszülöttjét.” 16 Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból.
17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba! 18 Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről. 19 Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is. 20 Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 21 Az Úr pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.