Mózes az elsőszülöttek halálával fenyegeti a fáraót és az egyiptomiakat

11 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Akkor mindenestül elbocsát, sőt kiűz titeket innen. 2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat. 3 Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt. Az a férfiú, Mózes is igen nagy tekintélyű volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és a nép előtt.

4 Így szólt Mózes: Ezt mondja az Úr: „Éjfél körül kimegyek Egyiptomba, 5 és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki malmot hajt, és a jószág minden első fajzása is. 6 Nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé. 7 De Izráel fiai körében az eb sem ölti ki nyelvét senkire, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, milyen különbséget tett az Úr Egyiptom és Izráel között. 8 És mindezek a szolgáid eljönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ. És én csak akkor megyek el.” Majd nagy haraggal távozott a fáraótól. 9 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy csodáim megsokasodjanak Egyiptom földjén.

10 Mózes és Áron tehát véghez vitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette annak szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait az országából.