Mózes második könyve

Az Úr haragja és a nép gyásza. Mózes könyörög a népért

33 Azután így szólt Mózeshez az Úr: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak adom. 2 Elküldöm előtted angyalomat, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 3 Bejutsz a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek föl veletek, mert keménynyakú nép vagy, hogy el ne pusztítsalak az úton.

4 Mikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borult, és senki sem vette föl az ékszereit. 5 Így szólt az Úr Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: „Keménynyakú nép vagy, ha közéd mennék, egy pillantás alatt megsemmisítenélek. Azért most tedd le ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.” 6 És letették Izráel fiai az ékszereiket a Hóreb hegyétől fogva.

7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta föl, messze a tábortól, és így nevezte el: gyülekezet sátra. Annak, aki az Urat kereste, ki kellett mennie a gyülekezet sátrához, a táboron kívül. 8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki a sátra ajtajában állt, és Mózes után nézett, amíg bement a sátorba. 9 És az történt, hogy valahányszor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop szállt le, megállt a sátor ajtajában, és Isten beszélt Mózessel. 10 Amikor az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor ajtajánál áll, fölkeltek mindannyian, és mindenki meghajolt a sátrának ajtajában. 11 Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia nem távozott el a sátorból.

12 Azt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vidd föl ezt a népet. De nem mutattad meg nekem, hogy kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: név szerint ismerlek, és kedvet találtál előttem. 13 Most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped. 14 Ő így szólt: Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak? 15 Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen! 16 Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van.

17 Az Úr azt felelte Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged. 18 Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet! 19 Erre azt mondta az Úr: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az Úr nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek. 20 Majd így folytatta: Arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. 21 Majd azt mondta az Úr: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára! 22 És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok. 23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.