Hóseás próféta könyve

Isten hűsége népe iránt

11 Mikor még gyermek volt Izráel,

megszerettem őt,

és Egyiptomból hívtam ki fiamat.

2 Minél jobban hívtam őket,

annál inkább távolodtak tőlem.*

A Baaloknak áldoztak,

és a bálványoknak tömjéneztek.

3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,

én vettem a karomba őket,

de ők nem ismerték el,

hogy én gyógyítottam meg őket.

4 Emberi kötelékkel vontam őket,

a szeretet kötelékével,

és olyan voltam hozzájuk,

mint aki leemeli nyakukról az igát,*

és kedvesen ételt adtam eléjük.

5 Nem tér vissza Egyiptom földjére,

hanem Asszíria lesz a királya,

mert nem akarnak megtérni.

6 Fegyver száll a városaira,

és elpusztítja zárait,

és megemészti őket szándékaik miatt.*

7 Mert népem megátalkodottan elfordul tőlem.

Ha hívogatják is őt a magasságos Istenhez,

senki sem indul meg ezen.*

8 Hogyan adnálak oda, Efraim,

hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?

Hogyan adnálak oda, mint Admát,

miért tennélek olyanná, mint Cebóím?

Megesett rajtad a szívem,

föllángolt minden szánalmam!

9 Nem haragom hevében cselekszem vele,

és nem török ismét Efraim vesztére.

Mert Isten vagyok én, nem pedig ember,

a Szent közöttetek,

és én nem haraggal jövök.

10 Az Urat fogják követni,

mert majd úgy ordít, mint az oroszlán,

és ha ő ordít, remegve gyűlnek össze

fiai nyugat felől.

11 Remegve jönnek elő

Egyiptomból, mint a madár,

és Asszíria földjéről, mint a galamb.

Akkor betelepítem őket házaikba,

azt mondja az Úr!

12 Hazugsággal vett körül engem Efraim,

Izráel háza pedig csalárdsággal.

De Júda még Istennel jár,

és hűséges a szentekhez.