Isten hűsége népe iránt
11 Mikor még gyermek volt Izráel,
megszerettem őt,
és Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 Minél jobban hívtam őket,
annál inkább távolodtak tőlem.*
A Baaloknak áldoztak,
és a bálványoknak tömjéneztek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
én vettem a karomba őket,
de ők nem ismerték el,
hogy én gyógyítottam meg őket.
4 Emberi kötelékkel vontam őket,
a szeretet kötelékével,
és olyan voltam hozzájuk,
mint aki leemeli nyakukról az igát,*
és kedvesen ételt adtam eléjük.
5 Nem tér vissza Egyiptom földjére,
hanem Asszíria lesz a királya,
mert nem akarnak megtérni.
6 Fegyver száll a városaira,
és elpusztítja zárait,
és megemészti őket szándékaik miatt.*
7 Mert népem megátalkodottan elfordul tőlem.
Ha hívogatják is őt a magasságos Istenhez,
senki sem indul meg ezen.*
8 Hogyan adnálak oda, Efraim,
hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Hogyan adnálak oda, mint Admát,
miért tennélek olyanná, mint Cebóím?
Megesett rajtad a szívem,
föllángolt minden szánalmam!
9 Nem haragom hevében cselekszem vele,
és nem török ismét Efraim vesztére.
Mert Isten vagyok én, nem pedig ember,
a Szent közöttetek,
és én nem haraggal jövök.
10 Az Urat fogják követni,
mert majd úgy ordít, mint az oroszlán,
és ha ő ordít, remegve gyűlnek össze
fiai nyugat felől.
11 Remegve jönnek elő
Egyiptomból, mint a madár,
és Asszíria földjéről, mint a galamb.
Akkor betelepítem őket házaikba,
azt mondja az Úr!
12 Hazugsággal vett körül engem Efraim,
Izráel háza pedig csalárdsággal.
De Júda még Istennel jár,
és hűséges a szentekhez.