Mózes áldása

33 Ez pedig az áldás, amellyel Mózes, Isten embere halála előtt megáldotta Izráel fiait. 2 Ezt mondta:

A Sínai-hegyről jött az Úr,

és Széírből támadt föl nekik.

Párán hegyéről ragyogott elő,

tízezer szent között jelent meg,

jobbja felől tüzes törvény volt számukra.*

3 Bizony, ő szereti népét!

Minden szentje kezedben van.

Lábadhoz telepednek,

és hallgatják beszédeidet.

4 Törvényt parancsolt nekünk Mózes,

örökségül Jákób közösségének.

5 Az Úr lett Jesurún királya,

mikor összegyűltek a nép fejei,

és együtt voltak Izráel törzsei.

6 Éljen Rúben, ne haljon meg,

és száma ne kevesbedjen meg!*

7 Ez pedig a Júda áldása. Így szólt:

Hallgasd meg, Uram, Júda szavát,

és vidd be őt népéhez.

Keze legyen elégséges neki,*

de légy segítsége szorongatói ellen.

8 Léviről pedig ezt mondta:

Tummímod és urímod

a közüled való kegyes férfi legyen,

akit próbára tettél Masszában,

akivel perbe szálltál Meríbá vizeinél.

9 Aki azt mondta apjáról és anyjáról:

„Nem láttam őt”,

testvéreit nem ismerte,

és fiaival sem gondolt.

Mert megtartották beszédedet,

és ragaszkodtak szövetségedhez.

10 A te végzéseidre tanították Jákóbot,

és a te törvényedre Izráelt.

Tömjént tesznek színed elé

és égőáldozatot oltárodra.

11 Áldd meg, Uram, az ő erejét,

és keze munkája legyen kedves előtted!

Roppantsd meg a reá támadók

és az őt gyűlölők derekát, hogy föl ne kelhessenek!

12 Benjáminról ezt mondta:

Az Úr kedveltje!*

Biztonságban lakik nála,

oltalmazza őt minden időben,

és az ő vállai között lakik.

13 Józsefről pedig ezt mondta:

Áldott az Úrtól az ő földje

az ég kincseivel, a harmattal

és a lent elterülő mélységes vizekkel,

14 a nap érlelte drága terméssel

és a hold sarjasztotta drágaságokkal,

15 az ősi hegyek javaival

és az örök halmok ajándékaival,

16 a föld drágaságaival és bőségével.

A csipkebokorban lakozónak jókedve

szálljon József fejére,

a testvérei közül kiválasztott koponyájára!

17 Dicsősége olyan, mint az elsőként született bikaborjú:

szarvai bölényszarvak,

népeket öklel azokkal

mindenfelé, a föld széléig.

Ezek Efraim tízezrei

és Manassé ezrei.

18 Zebulonról ezt mondta:

Örvendj, Zebulon, ha kimész,

és te, Issakár, a sátraidban!

19 Népeket hívogatnak a hegyre,

és igaz áldozattal áldoznak ott.

A tengerek bőségét élvezik

és a föveny rejtett kincseit.

20 Gádról ezt mondta:

Áldott, aki kiterjeszti Gádot!

Úgy él ott, mint egy oroszlán,

és szétszaggat kart és koponyát.

21 A legjavát nézte ki magának,

mert ott volt elrejtve törvényes osztályrésze.

A nép fejedelmeivel ment,

az Úr igazsága és végzése

szerint járt el Izráellel együtt.*

22 Dánról ezt mondta:

Dán oroszlánkölyök,

amely Básánból ugrik elő.

23 Naftáliról így szólt:

Ó, Naftáli, aki az Úr jóakaratában bővelkedsz,

és áldásával vagy teljes!

Legyen tied a tenger és a dél!

24 Ásérról ezt mondta:

Legyen nagyon áldott a fiak közt Ásér!

Legyen kedves testvérei előtt,

és fürössze lábát olajban.

25 Vas- és rézzáraid legyenek,

és egész életedben tartson az erőd.

26 Nincs olyan, mint Jesurún Istene!

Az egeken száguld segítségedre,

és fenségében a felhőkön.

27 Hajlékod az örökkévaló Isten,

alant vannak örökkévaló karjai.

Elűzi előled az ellenséget,

és azt mondja: Pusztítsd!

28 Így lakik biztonságban Izráel,*

egymaga lesz Jákób forrása

a gabona és a bor földjén,

és egei harmatot csepegnek.

29 Boldog vagy, Izráel!

Kicsoda olyan, mint te?

Nép, amelyet az Úr oltalmaz;

ő a te segítőd, pajzsod

és dicsőségednek fegyvere!

Hízelegnek majd neked ellenségeid,

és te magaslataikat taposod.