Jákób áldása és halála

49 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:

Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra,

mi következik rátok a messze jövőben.

2 Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai!

Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

3 Rúben, elsőszülöttem vagy te,

erőm, tehetségem zsengéje,

első a méltóságban, első a hatalomban.

4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első,

mert atyád ágyába léptél,

s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.

5 Simeon és Lévi testvérek,

erőszak eszköze a fegyverük.

6 Tanácsukban ne legyen részes lelkem,

gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem,

mert haragjukban férfit öltek,

s kedvük telve inát szegték a bikának.

7 Átkozott a haragjuk, mert erőszakos,

és a dühük, mivel kegyetlen.

Elszórom őket Jákóbban,

és elszélesztem Izráelben.

8 Júda! Téged magasztalnak testvéreid,

kezed ellenségeid nyakán lesz,

s meghajolnak előtted atyádfiai.

9 Oroszlánkölyök vagy, Júda.

Zsákmányt ejteni mész el, fiam!

Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán

és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?

10 Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot,

sem a vezéri pálca térde közül,

míg eljön Siló, akinek engednek a népek.*

11 Szőlőtőhöz köti szamarát

és nemes venyigéhez szamara csikóját,

a ruháját borban mossa

és köntösét a szőlő vérében.

12 Bortól zavarosak a szemei,

tejtől fehérek a fogai.

13 A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye,

a hajók kikötőjéig,

s határának széle Szidónig ér.

14 Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,

a karámok közt heverész.*

15 Mikor látja, hogy jó a nyugalom,

és hogy a föld milyen kies,

teher alá hajtja hátát,

s robotoló szolgává lesz.

16 Dán ítéli a maga népét,

mint Izráel bármely törzse.

17 Dán kígyó lesz az úton,

szarvaskígyó az ösvényen,

amely a ló csüdjébe harap,

hogy a lovasa hanyatt esik.

18 Szabadításodra várok, Uram!

19 Gád! Martalócok háborgatják,

de végül majd ő hág azok sarkába.

20 Ásér kenyere kövér,

királyi csemegét ad.

21 Naftáli gyors lábú szarvas,

beszéde kedves.

22 Termékeny fa József,

termő ág a forrás mellett,

ágai átnyúlnak a kőfalon.*

23 Keserítik, lövöldözik

és üldözik a nyilazók.

24 De fölhúzva marad íja,

megfeszülve karjai,

Jákób Hatalmasának kezétől,

onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.

25 Atyád Istenétől, aki segítsen,

a Mindenhatótól, aki áldjon meg

az ég áldásaival onnan felülről,

a lent elterülő mélység áldásaival,

az emlők és az anyaméh áldásaival.

26 Atyád áldásai meghaladják

az ősi hegyek áldását,

az örök halmok kiességét.*

Ez mind szálljon József fejére,

a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.

27 Benjámin ragadozó farkas:

reggel zsákmányt eszik,

este pedig prédát oszt.

28 Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg. 29 Azután ezt parancsolta nekik: Immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van. 30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is. 32 A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang. 33 Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.