Isten megáldja Potifárt Józsefért. József nem enged a kísértésnek. Vádolják, tömlöcbe vetik, de Isten ott is vele van

39 Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt. 3 Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében. 4 Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta. 5 Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.

7 Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem! 8 Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta. 9 Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen? 10 Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön. 11 Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban. 12 Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment. 13 Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott, 14 összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam. 15 Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott. 16 Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött. 17 Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide­hoztál, hogy szégyent hozzon rám. 18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.

19 Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben. 21 De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt. 22 És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt. 23 És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az Úr Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.