Isten Abrámot Kánaán földére hívja, Abrám az éhség miatt Egyiptomba költözik

12 Ezt mondta az Úr Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked. 2 Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.

4 Elment Abrám, ahogy az Úr mondta neki, és Lót is elment vele. Abrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból. 5 Fogta Abrám a feleségét, Szárajt, Lótot, a testvére fiát és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Kánaán földjére. 6 Átment Abrám a földön egészen Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor kánaániak voltak azon a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta neki: A te utódaidnak adom ezt a földet. És Abrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan azután a hegyvidék felé ment, Bételtől keletre, és felütötte sátrát. Bétel volt nyugatra, Aj pedig keletre; és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Majd továbbköltözött Abrám, folyton dél felé húzódva.

10 Azonban éhség lett az országban, és Abrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség azon a földön. 11 Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Íme, tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért, mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak általad.

14 Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, látták az egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony. 15 Mikor meglátták őt a fáraó főemberei, magasztalták a fáraó előtt, és elvitték az asszonyt a fáraó udvarába. 16 A fáraó jól bánt miatta Abrámmal, és lettek juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De megverte az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Szárajért, Abrám feleségéért. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a feleséged? 19 Miért mondtad: a húgom ő? Azért vettem feleségül. Most már, íme, itt a feleséged, vedd magadhoz, és menj el. 20 És parancsot adott a fáraó néhány embernek, hogy kísérjék ki őt, feleségével és mindenével együtt.