Az első bűn és büntetése

3A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csak­ugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3 De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. 4 A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. 5 Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 6 Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.

8 Majd meghallották az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az Úr Isten elől a kert fái közé. 9 Az Úr Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy? 10 Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. 11 Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? 12 Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem. 13 Ekkor az Úr Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem. 14 Akkor azt mondta az Úr Isten a kígyónak:

Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között.

Hasadon járj, és port egyél életed minden napján.

15 Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,

a te magod között és az ő magva között:

ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.

16 Az asszonynak azt mondta:

Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait.

Fájdalommal szülsz gyermekeket,

mégis vágyakozni fogsz a férjed után,

ő pedig uralkodik rajtad.

17 Az embernek pedig azt mondta:

Mivel hallgattál a feleséged szavára,

és ettél arról a fáról,

amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,

átkozott legyen a föld temiattad,

fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.

18 Tövist és bogáncskórót teremjen neked,

s a mező füvét egyed.

19 Arcod verítékével egyed kenyeredet,

mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél:

mert por vagy te, és ismét porrá leszel.

20 Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az Úr Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.

22 Majd azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: 23 kiküldte az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.