Mózes első könyve

Isten angyaloktól kísérve jön Ábrahámhoz. Újból fiút ígér neki Sárától. Sárát megdorgálja hitetlenségéért, és megjelenti Ábrahámnak Sodoma veszedelmét

18 Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgye­sében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében. 2 Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt. 3 Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt. 5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad. 6 Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finomlisztet, és csinálj pogácsát. 7 A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse. 8 Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg ők ettek.

9 S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte: Itt van a sátorban. 10 Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában. 11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet. 12 Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! 13 Az Úr azt mondta Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem? 14 Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15 Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem nevettem; mivelhogy félt. De az Úr azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

16 Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17 Ezt mondta az Úr: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok? 18 Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége. 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza né­pé­nek, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az Úr, amit szólt Ábrahám felől. 20 Azután azt mondta az Úr: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált, 21 lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.

22 Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az Úr előtt állt. 23 Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt? 24 Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért? 25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot? 26 Az Úr ezt felelte: Ha találok Sodomában a váro­son belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük. 27 Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. 29 Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért. 30 Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. 31 És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az Úr: Nem vesztem el a húszért. 32 És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért. 33 És elment az Úr, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.