Izráel veszedelme és a nép sorsa a rossz pásztorok alatt
11 Nyisd meg kapuidat, Libánon,
hogy tűz eméssze meg cédrusaidat!
2 Jajgass, te ciprus, mert ledől a cédrus,
elpusztult, ami a legjava!
Jajgassatok, ti Básán tölgyei,
mert ledőlt a rengeteg erdő!
3 Pásztorok jajkiáltása hangzik,
mert elpusztult büszkeségük!
Oroszlánkölyök ordítása hangzik,
mert elpusztult a Jordán sűrűje!
4 Azt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a levágásra szánt juhokat, 5 amelyeket vásárlóik büntetlen leölnek, eladóik pedig azt mondják: „Áldott az Úr, mert meggazdagodtam!” Pásztoraik sem kímélik őket. 6 Bizony, én sem kímélem többé e föld lakosait – ezt mondja az Úr –, sőt minden embert a felebarátja kezébe és a királya kezébe adok, és szétszaggatják ezt az országot, de én nem szabadítom meg őket a kezükből!
7 Legeltettem hát a levágásra szánt juhokat, a nyomorgatott juhokat, és választottam magamnak két botot. Az egyiket jóakaratnak neveztem, a másikat egyetértésnek, így legeltettem a juhokat. 8 Három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elkeseredett a lelkem miattuk, és az ő lelkük is megutált engem. 9 Azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket, haljon meg a halálra való, és pusztuljon a levágni való, a megmaradtak pedig egyék egymás húsát. 10 Akkor fogtam az egyik botomat, a jóakaratot, és eltörtem, hogy fölbontsam szövetségemet, amelyet az összes néppel kötöttem. 11 Föl is bomlott az azon a napon, és így tudták meg a sanyargatott juhok, akik ragaszkodtak hozzám, hogy az Úr dolga ez. 12 Azt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet, ha pedig nem, tartsátok vissza! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül. 13 Akkor azt mondta nekem az Úr: Dobd a fazekas elé! Nagy jutalom ez, amelyre engem becsültek. Elvettem azért a harminc ezüstpénzt, és az Úr házába, a fazekas elé dobtam. 14 Majd eltörtem a másik botomat is, az egyetértést, hogy fölbontsam a testvériséget Júda és Izráel között.
15 Azután azt mondta nekem az Úr: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz való dolgokat. 16 Mert íme, olyan pásztort támasztok ebben az országban, aki nem törődik az elveszettekkel, nem keresi a kóborgót, nem gyógyítja meg a megtépettet, nem táplálja a jó karban levőt, de a kövéreknek megeszi a húsát, és körmeiket letördeli.
17 Jaj a mihaszna pásztornak,
aki elhagyja a nyájat!
Fegyver érje utol a karját és a jobb szemét!
Száradjon le a karja,
és teljesen vakuljon meg a jobb szeme!