Bálám átok helyett áldást mond Izráelre

23 Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. 2 Bálák úgy cselekedett, ahogy Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott. 3 Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az Úr, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. S elment egy kopasz oromra. 4 Itt Isten Bálám elé ment, és azt mondta neki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldoztam. 5 Az Úr pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta neki: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint szólj. 6 Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere. 7 És elkezdte példabeszédét, és azt mondta:

Arámból hozatott ide Bálák,

Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta:

Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot,

és jöjj, kárhoztasd Izráelt.

8 Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz,

és miért szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?

9 A sziklák tetejéről nézem őt,

a halmokról tekintek reá.

Íme, olyan nép ez, amely egyedül fog lakni,

és nem számítja magát a nemzetek közé.

10 Ki számlálhatja meg Jákóbot

– száma, mint a por –

és Izráelnek csak a negyedrészét is?

Bár halna meg lelkem az igazak halálával,

és olyan lenne az én utolsó napom, mint az övé!

11 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket! 12 Ő pedig így felelt: Hát nem arra kell-e vigyáznom, hogy csak azt szóljam, amit az Úr ad a számba? 13 Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt. 14 Az őrállók helyére vitte, a Piszgá tetejére, hét oltárt épített ott, és egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott mindegyik oltáron. 15 Majd azt mondta Báláknak: Állj meg itt égőáldozatod mellett, én pedig eléje megyek amoda. 16 Az Úr Bálám elé ment, igét adott a szájába, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és e szerint beszélj. 17 Amikor visszament hozzá, íme, az égőáldozata mellett állt, és Móáb főemberei is ővele. Azt kérdezte tőle Bálák: Mit szólt az Úr? 18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és azt mondta:

Kelj fel, Bálák, és halljad!

Figyelj rám, Cippór fia!

19 Isten nem ember, hogy hazudjék,

és nem embernek fia, hogy megváltozzék.

Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné?

Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?

20 Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak.

Ha ő áld, én azt nem másíthatom meg.

21 Nem látott Jákóbban hamisságot,

és nem látott Izráelben gonoszságot.

Az Úr, az ő Istene van ővele.

Királynak szóló ujjongás hangzik benne.

22 Isten hozta ki őket Egyiptomból,

ereje olyan, mint a vadbivalyé.

23 Mert nem fog a varázslás Jákóbon,

sem az igézés Izráelen.

Idejében megtudja Jákób

és Izráel, hogy mit tesz Isten.

24 Íme, ez a nép fölkel, mint nőstény oroszlán,

és föltámad, mint hím oroszlán.

Nem nyugszik, míg prédát nem eszik,

és az elejtettek vérét nem issza.

25 Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt. 26 Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az Úr mond nekem, azt teszem? 27 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged egy másik helyre, talán jónak látja Isten, hogy onnan megátkozd nekem e népet. 28 Elvitte tehát Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a puszta felé néz. 29 Ott azt mondta Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost. 30 Bálák úgy tett, ahogy Bálám mondta, és minden oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.