Mirjám és Áron Mózes ellen támadnak. Mirjám poklossága

12 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. 2 Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az Úr? Nem szólt-e általunk is? És az Úr meghallotta. 3 (Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.) 4 Az Úr mindjárt azt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátrához! Ki is mentek ők hárman. 5 Akkor felhőoszlopban leszállt az Úr, és megállt a sátor bejáratánál. Szólította Áront és Mirjámot, és mindketten kimentek. 6 Azt mondta: Halljátok meg most a beszédemet! Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, annak megjelenek látásban, vagy álomban beszélek vele. 7 De nem így van Mózessel, aki egész házam hűséges szolgája. 8 Vele szemtől szembe beszélek, nyíltan, nem homályos beszédek által, és az Úrnak alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen szólni?

9 És haragra gyúlt ellenük az Úr, és elment. 10 A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám poklos volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy poklos. 11 Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! 12 Kérlek, ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből. 13 Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt! 14 Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza. 15 Kizárták hát Mirjámot a táboron kívül hét napra. A nép nem indult tovább, míg vissza nem hívták Mirjámot.