Mózes negyedik könyve

Áron vesszeje kivirágzik

17 Az Úr így szólt Mózeshez: 2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint atyáik házának valamennyi vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt, és mindegyikük nevét írd föl a vesszejére. 3 Áron nevét pedig a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy háznép fejéé. 4 Tedd a gyülekezet sátrában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek nektek. 5 És az történik, hogy annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak zúgolódását, amellyel zúgolódnak ellenetek. 6 Ezt Mózes elmondta Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt; atyáik háza népe szerint minden vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt. 7 Mózes pedig elhelyezte a vesszőket az Úr színe elé a bizonyság sátrában.

8 Másnap bement Mózes a bizonyság sátrába, és íme, a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt. 9 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiai elé, és miután megnézték, mindenki elvette a maga vesszejét. 10 Az Úr azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg. 11 Mózes így is tett. Ahogy az Úr parancsolta neki, úgy cselekedett.

12 Akkor azt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, pusztulunk, veszünk, mindnyájan elveszünk! 13 Aki közeledni mer az Úr hajlékához, meghal. Hát mindnyájunknak el kell pusztulnunk?