Egy leprás meggyógyítása
(Mk 1,40–45; Lk 5,12–16)
8 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. 2 És odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3 Jézus ekkor kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt: Akarom, hogy megtisztulj. És a lepra azonnal letisztult róla. 4 Ekkor azt mondta neki Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik!
A százados szolgájának meggyógyítása
(Lk 7,1–10; Jn 4,46–53)
5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, egy százados ment hozzá segítséget kérve: 6 Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és nagy kínjai vannak. 7 Elmegyek és meggyógyítom – mondta Jézus. 8 Erre a százados azt felelte: Uram, nem vagyok arra méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vannak alárendelt katonáim, és ha az egyiknek azt mondom: „Menj el!”, elmegy, és a másiknak: „Gyere ide!”, idejön, és az én szolgámnak: „Tedd meg ezt!”, megteszi. 10 Jézus pedig amikor ezt hallotta, elcsodálkozott, és azt mondta az őt követőknek: Bizony mondom nektek, ilyen nagy hitet még Izráelben sem találtam. 11 De mondom nektek, hogy sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában, 12 ennek az országnak a fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, és ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 13 És azt mondta Jézus a századosnak: Menj el, legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Jézus meggyógyítja Péter anyósát
és másokat (Mk 1,29–34; Lk 4,38–41)
14 Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik. 15 Megérintette a kezét, és erre elhagyta őt a láz, úgy, hogy fölkelt, és szolgált nekik. 16 Az est beálltával pedig sok megszállottat vittek hozzá, és szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket∆, és meggyógyított minden beteget, 17 hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségeinket, és ő hordozta betegségeinket.
Jézus követése (Lk 9,57–60)
18 Amikor Jézus látta a nagy sokaságot maga körül, úgy rendelkezett, hogy menjenek a túlsó partra. 19 Ekkor egy írástudó ment hozzá, és azt mondta neki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. 20 Jézus így felelt: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 21 Egy másik tanítványa pedig azt mondta neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. 22 De Jézus azt mondta: Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
A tenger lecsendesítése
(Mk 4,35–41; Lk 8,22–25)
23 Hajóra szállt, és tanítványai követték. 24 És nagy vihar támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok, ő pedig aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és felébresztették ezt kiáltva: Uram, ments meg minket, mert elveszünk! 26 Ő így felelt nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek? Majd fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, mire nagy csendesség lett. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: Kicsoda ez, hogy a szél és a tenger is enged neki?
Két megszállott meggyógyítása
(Mk 5,1–20; Lk 8,26–39)
28 Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott jött vele szembe, akik a sírboltokból bújtak elő, és olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni. 29 Mit akarsz velünk, Isten Fia? – kiabálták. Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? 30 Tőlük távolabb egy nagy disznónyáj legelészett. 31 Az ördögök pedig azt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba! 32 Ő azt mondta nekik: Menjetek! Azok tehát kimentek, és belementek a disznókba. És íme, az egész nyáj a meredekről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. 33 A pásztorok pedig elfutottak, és beérve a városba hírül adtak mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. 34 És íme, az egész város kiment Jézus elé, és mihelyt meglátták, kérték, hogy távozzék el a határukból.