Keresztelő János halála
(Mk 6,14.17–29; Lk 9,7–9; Lk 3,19–20)
14 Abban az időben hallotta Jézus hírét Heródes, a negyedes fejedelem, 2 és azt mondta szolgáinak: Keresztelő János ez, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne csodatevő erők. 3 Tudniillik Heródes elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és tömlöcbe vettette felesége, Heródiás kedvéért, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége. 4 Mert ezt mondta neki János: Nem szabad neked vele élned. 5 Ezért meg akarta őt öletni, de félt a sokaságtól, mert az prófétaként tisztelte. 6 Amikor azonban egyszer Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás leánya táncolt előttük, és úgy megtetszett Heródesnek, 7 hogy esküvel fogadta: bármit kér, megadja neki. 8 Az pedig anyja rábeszélésére így szólt: Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét! 9 Ekkor a király igen megszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. 10 Elküldött a börtönbe, és lefejeztette Jánost, 11 majd elhozták a fejét egy tálon, és odaadták a leánynak, ő meg az anyjához vitte. 12 Tanítványai pedig eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették, majd elmentek, és megvitték a hírt Jézusnak.
Ötezer ember megvendégelése
(Mk 6,34–44; Lk 9,10–17; Jn 6,1–15)
13 Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva gyalog követte őt a városokból. 14 Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15 Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és azt mondták: Puszta hely ez, és az idő már későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet. 16 Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni. 17 Erre ők azt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. 18 Ő pedig így szólt: Hozzátok ide! 19 Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 20 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. 21 Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
Jézus a tengeren jár (Mk 6,45–56; Jn 6,16–21)
22 És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. 23 Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt. 25 Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26 Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak. 27 De Jézus azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! 28 Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen. 29 Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott. 30 De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg! 31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? 32 És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Bizony, Isten Fia vagy!
Jézus sok beteget meggyógyít (Mk 6,53–56)
34 Átkelve a vízen Genezáret földjére jutottak. 35 Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, minden beteget odavittek hozzá, 36 és kérték őt, hogy csak a ruhája szegélyét érinthessék. És akik érintették, mindnyájan meggyógyultak.