Ezékiel próféta könyve

Példabeszéd Assúrról Egyiptom számára

31 A tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az Úr szava: 2 Embernek fia! Szólj a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének:

„Kihez hasonlítasz nagyságodban?

3 Íme, Asszíria cédrus volt a Libánonon,

szép ágai és sűrű gallyai árnyékot tartottak.

Magas növésű volt, a fellegekig ért a teteje.*

4 Víz növelte naggyá,

a mélység vizei tették magassá,

folyóik körbefogták a helyet, ahova ültették,

és csak kis patakágaikat bocsátották

a mező többi fájához.

5 Ezért lett magasabb növésű

a mező minden fájánál.

Sok ága lett,

s hosszúra nőttek gallyai a sok víztől,

amely felé kiterjesztette őket.

6 Ágain rakott fészket minden égi madár,

gallyai alatt kölykezett a mező minden vadja,

és árnyékában sokféle nép lakott.

7 Magassága és hosszan kinyúló ágai

széppé tették,

mert gyökerei bőséges vízig hatoltak.

8 A cédrusok nem takarhatták el őt

Isten kertjében,

a ciprusoknak sem voltak

hozzá hasonlók az ágai,

és a platánoknak sem voltak

olyan gallyai, mint neki.

Isten kertjében egy fa sem

hasonlított hozzá szépségben.

9 Széppé tettem őt sok ágával,

úgyhogy irigykedett rá az Éden minden fája

Isten kertjében.

10 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel magasra nőtt, koronája a felhők közé nyúlt, és szíve fölfuvalkodott, mivel magas lett, 11 ezért a nemzetek leghatalmasabbjának kezébe adtam őt, hogy bánjék el vele, gonoszsága miatt elűztem őt. 12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a nemzetek legkegyetlenebbjei. A hegyekre és a völgyekbe hullottak ágai, összetörtek gallyai a föld minden patakmedrében, és kijött árnyéka alól a föld valamennyi népe, és otthagyták. 13 Ledőlt törzsén sokféle égi madár lakik, és ágaihoz gyűlik a mező minden vadja. 14 Azért ne nőjön magasra egyetlen víz mellett lévő fa se, és ne emelje koronáját a felhők közé! Ne bízzon senki kevélyen önmagában, ha táplálja is a víz, mert mindenki halálra jut, a föld mélységébe, ugyanúgy, mint a többi ember, akik a sírba szálltak.

15 Így szól az én Uram, az Úr: Azon a napon, amelyen leszállt a Seolba, gyászba öltöztettem miatta a mélység vizeit, és gátat vetettem folyóinak, és elzártam a sok vizet.* Gyászba borítottam miatta a Libánont, a mező minden fája elepedt miatta. 16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a nemzeteket, amikor a Seolba taszítottam őt a többiekkel együtt, akik a sírba szállnak. És vigasztalást nyert a föld mélységében az Éden minden fája, a Libánon válogatott szépsége, mind, amit víz táplált. 17 Mert ezek is leszálltak vele a sírba azokhoz, akiket fegyverrel öltek meg, segítőivel együtt, akik az ő árnyékában ültek a nemzetek között.* 18 Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Hiszen le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélységébe! Körülmetéletlenek között fogsz feküdni azokkal együtt, akiket fegyver ölt meg. Így jár a fáraó és minden sokasága – ezt mondja az én Uram, az Úr.”