Prófécia Tírusz pusztulásáról
26 A tizenegyedik esztendőben, a hónap első napján így szólt hozzám az Úr szava: 2 Embernek fia! Mivel Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: „Hahaha!”, összetört a népek kapuja, fölnyílt előttem! Én megtelek, ő pedig elpusztul! 3 Ezért így szól az én Uram, az Úr: Íme, ellened fordulok, Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger fölhozza hullámait. 4 Szétrombolják Tírusz kőfalait, lerontják tornyait, még a port is lesöpröm róla, és csupasz sziklává teszem. 5 Hálók kivetőhelye lesz a tenger közepén, mert én szóltam – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy nemzetek zsákmánya lesz! 6 Leányait, akik a mezőségen vannak, fegyver öli meg, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
7 Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilon királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal, sereggel és sok néppel. 8 Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, ostromművet épít veled szemben, sáncot tölt, és pajzsot emel ellened. 9 Faltörő kosával ütteti kőfalaidat, és fegyvereivel lerontja tornyaidat. 10 Belep téged porával lovainak sokasága. Megrendülnek kőfalaid a lovasoknak és a szekerek kerekeinek a robaja miatt, amikor bemennek kapuidon, ahogyan berontanak a megostromlott városba. 11 Lovainak patája tapossa minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, és erősséged oszlopai a földre dőlnek. 12 Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és elragadják áruidat. Ledöntik kőfalaidat, és lerombolják gyönyörűséges házaidat; köveidet, fáidat és még a porodat is a tenger közepébe hányják. 13 Megszüntetem hangos éneklésed, citeráid zengése nem hallatszik többé. 14 Csupasz sziklává teszlek, hálók kivetőhelye leszel, és többé nem építenek föl, mert én, az Úr szóltam – ezt mondja az én Uram, az Úr.
15 Így szól az én Uram, az Úr Tírusznak: Bizony megrendülnek a szigetek romlásod zajától, amikor a sebesültek nyögnek, és a gyilkosok a benned lakókat leöldökölik! 16 Leszáll trónjáról a tengeri népek minden fejedelme, elhajítják köntösüket, és levetik hímzett ruháikat. Rettegésbe öltöznek, a földre ülnek, és minden szempillantásban rémüldöznek és elborzadnak miattad. 17 Siratóéneket kezdenek rólad, és azt mondják:
Ó, hogyan vesztél el, te híres-neves város,
amely a tenger mentén lakott,*
amely hatalmas volt a tenger miatt,
mind ő, mind a lakói;
akiktől mindenki félt,
aki mellettük lakott!
18 Íme, rettegnek a szigetek
bukásod napján,
és félelem tör a tengerben való szigetekre,
hogy ilyen véged lett.
19 Mert azt mondja az én Uram, az Úr: Amikor kipusztult várossá teszlek, olyan várossá, amelyet nem laknak, amikor fölhozom rád a mélység árját, hogy elborítson a sok víz, 20 akkor letaszítalak azokhoz, akik sírgödörbe szálltak, a hajdankor népéhez. A föld mélyében kell laknod, a hajdankor pusztaságaiban azokkal együtt, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki se lakjék benned.* És ha megmutattam dicsőségemet az élők földjén, 21 rémséges véget vetek neked. Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé – ezt mondja az én Uram, az Úr.