Énekek éneke

A szeretet mindennél nagyobb

8 Bárcsak testvérem lennél,

aki anyám emlőjét szopta,

hogy kinn találva megcsókolhatnálak,

és mégsem vetnének meg engem!

2 Elvinnélek, bevinnélek anyám házába.

Te tanítgatnál engem,

én meg fűszeres borral itatnálak,

gránátalmaborral.*

3 Bal keze a fejem alatt,

és jobb kezével átölel engem.

4 Kényszerítelek titeket,

Jeruzsálem leányai,

ne keltsétek, ne ébresszétek föl

a szerelmet, amíg nem akarja!

5 Ki ez, aki a pusztából jön,

aki szerelmesére támaszkodik?

Az almafa alatt költöttelek föl,

ott szült téged anyád,

ott vajúdott veled szülőanyád.

6 Tégy engem mint pecsétet
a szívedre,

mint pecsétet a karodra.

Mert erős a szeretet, mint a halál,

kemény a buzgó szerelem, mint a sír.

Lángjai tűzlángok, az Úr lángjai.

7 Sok víz sem olthatja el a szeretetet,

folyók sem boríthatják el azt.

Ha az ember háza minden kincsét

kínálná is a szeretetért,

mégis kevesellnék.

Mások

8 Kicsiny a húgunk, nincs még keble.

Mit cselekedjünk húgunkkal,

amikor majd megkérik?

9 Ha kőfal, ezüstpalotát építünk rajta,

ha pedig ajtó, elzárjuk cédrusdeszkával.

Menyasszony

10 Kőfal vagyok,

melleim, mint a tornyok,

de akkor olyan leszek őelőtte,

mint aki békességet talált.

11 Szőlője volt Salamonnak

Baal-Hámónban,

őrökre bízta,

és mindegyikük ezer sékelt

hozott annak gyümölcséért.

12 Az én szőlőmre nekem lesz gondom.

Az ezer sékel, Salamon, legyen a tied,

kétszáz pedig a termés őrzőié.

Vőlegény

13 Ó, te, aki a kertekben laksz!

Társaid figyelnek szavadra,

hadd halljam én is!

Menyasszony

14 Fuss, szerelmesem,

és légy hasonló a gazellához

vagy a fiatal szarvashoz

a balzsamos hegyeken!