A vőlegény és a menyasszony párbeszéde

7 Ó, mily szépen lépdelsz saruidban,

ó, fejedelmi leány!

Csípőd hajlatai olyanok, mint az ékszerek,

melyeket művészi kezek alkottak.

2 Köldököd kerek csésze,

melyből nem hiányozhat a fűszeres bor.

Hasad, mint a gabonaasztag,

liliomokkal körülkerítve.

3 Két melled, mint két őzike,

a gazella ikrei.

4 Nyakad, mint az elefántcsonttorony.

Szemeid, mint a hesbóni halastavak

a batrabbími kapunál.

Orrod hasonló a Libánon tornyához,

mely Damaszkusz felé néz.

5 Fejed hasonló a Karmelhez

és hajfonatod a bíborhoz,

a királyt is fogva tartják fürtjeid.*

6 Mily szép vagy, és milyen kedves,

ó, szerelmem, a te gyönyörűségeddel!

7 Termeted hasonló a pálmafához,

és melleid olyanok, mint a szőlőfürtök.

8 Azt mondtam: Fölmászom a
pálmafára,

és megragadom az ágait.

Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök,

és leheleted illata, mint az almáé.

9 Ínyed íze, mint a legjobb boré,

mely szerelmesemtől árad felém,

és amely szóra nyitja az alvók ajkát.*

Menyasszony

10 Szerelmesemé vagyok,

és ő is engem kíván!

11 Jer, szerelmesem,

menjünk ki a mezőre,

töltsük az éjszakát a falvakban.

12 Keljünk föl korán,

menjünk a szőlőskertekbe, hogy lássuk,

fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága,

és virágoznak-e a gránátalmafák.

Ott adom neked szerelmemet.

13 A mandragórák illatoznak,

ajtónk előtt ott a sok pompás gyümölcs,

frisset és aszaltat is

tettem félre neked, szerelmesem.