A vőlegény és a menyasszony szerelme

1 Énekek éneke, amely Salamoné.

Menyasszony

2 Csókoljon meg engem szája csókjaival!

A te szerelmed jobb a bornál.

3 Drága olajodnak jó az illata;

neved, mint a kiöntött, drága olaj,

ezért szeretnek téged a leányok.

4 Vígy magaddal engem, hadd fussunk!

Bevitt engem a király szobáiba.

Mások

Örvendezzünk és vigadjunk benned,

emlegetjük szerelmedet,

mely jobb a bornál, méltán szeretnek téged.

Menyasszony

5 Jeruzsálem leányai!

Fekete vagyok, de szép,

mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzétek, hogy fekete vagyok,

mert a nap sütött engem.

Anyám fiai megharagudtak rám,

a szőlők őrzőjévé tettek engem,

nem a magam szőlőjét őriztem.*

7 Mondd meg nekem te, akit lelkem szeret,

hol legeltetsz, hol deleltetsz délben?

Hogy ne kelljen elfátyoloznom magam

társaid nyájainál.*

Vőlegény

8 Ha nem tudod, ó, asszonyok legszebbike,

eredj a nyáj nyomába,

és őrizd kecskéidet a pásztorok sátrai körül!

9 A fáraó szekereibe fogott paripákhoz

hasonlítalak téged, mátkám.

10 Szép az arcod

a láncocskákkal a halántékodon,

nyakad a gyöngysorokkal.

Mások

11 Aranyláncokat készítünk neked

ezüstgyöngyökkel.

Menyasszony

12 Mikor a király az asztalánál ül,

jó nárdusillat árad rólam.

13 Olyan nekem szerelmesem,

mint egy köteg mirha,

mely kebleim között nyugszik.

14 Mint Én-Gedi szőlőiben a ciprusfürt,

olyan nekem a szerelmesem.

Vőlegény

15 Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy,

szemeid olyanok, mint a galambok!

Menyasszony

16 Íme, te is szép vagy, szerelmesem,

gyönyörűséges, és a mi ágyunk zöldellő.

17 Házunk gerendái cédrusfák,

mennyezete pedig ciprusfából van.