A menyasszony vágyódása a vőlegény után

2 Sáron nárcisza vagyok,

a völgyek lilioma.

Vőlegény

2 Mint liliom a tövisek közt,

olyan az én mátkám a leányok között.

Menyasszony

3 Mint az almafa az erdő fái között,

olyan az én szerelmesem az ifjak között.

Árnyékában vágyom ülni,

gyümölcse gyönyörűséges ínyemnek.

4 Bevisz engem a borozóházba,

és zászlaja fölöttem a szerelem.

5 Erősítsetek engem aszú szőlővel,

üdítsetek föl engem almával,

mert a szerelem betege vagyok.

6 Bal keze a fejem alatt van,

és jobb kezével átölel engem.

7 Kényszerítelek titeket,

Jeruzsálem leányai,

a gazellákra és a mező szarvasaira:

ne költsétek föl, ne ébresszétek föl

a szerelmet addig, amíg nem akarja!

8 Szerelmesem szavát hallom,

íme, ő jön ugrálva a hegyeken,

szökellve a halmokon!

9 Szerelmesem olyan, mint a gazella

vagy a fiatal szarvas.

Íme, itt áll túl a házfalunkon,

benéz az ablakon keresztül,

betekinget a rostélyokon keresztül.

10 Így szólt hozzám szerelmesem:

Kelj föl, mátkám, én szépségem, jöjj!

11 Mert íme, elmúlt a tél,

elmúlt az eső, és elment.

12 Virágok nyílnak a földön,

eljött az éneklés ideje,

gerlebúgás hallatszik földünkön.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét,

és a szőlők virágoznak,

jó illatot árasztanak.

Kelj föl, mátkám,

én szépségem, és jöjj hozzám!

14 Én galambom, a kőszikla hasadékában,

a magas kőszál rejtekén,

mutasd meg nekem arcodat,

hadd halljam szavadat,

mert szavad gyönyörűséges,

és bájos az orcád!

15 Fogjátok meg nekünk a rókákat,

a rókafiakat, mert elpusztítják a szőlőket,

pedig szőlőink már virágba borultak.*

16 Az én szerelmesem az enyém,

és én az övé vagyok,

aki a liliomok közt legeltet.

17 Míg hűvösebb lesz a nap,

és megnyúlnak az árnyak,

térj vissza, és légy olyan, szerelmesem,

mint a gazella vagy a fiatal szarvas

Béter hegyein.*