Mikeás próféta könyve

Izráel romlottsága, büntetése és reménysége

7 Jaj nekem, mert úgy jártam,

mint amikor a gyümölcsöt szedik,

és a szőlőt szüretelik,

de egy enni való fürt sem maradt,

sem egy korai füge, amelyre vágyott a lelkem!

2 Kiveszett e földről a kegyes,

és nincs igaz az emberek között.

Mindnyájan vérszomjasan ólálkodnak,

mindenki hálóval vadássza testvérét.

3 A kezük gyakorlottan viszi véghez a gonoszt.

A fejedelem követelőzik,

és a bíró fizetségre vár.

A főember is elmondja lelke kívánságát,

és összeszövetkeznek.*

4 Aki a legjobb közöttük,

olyan, mint a tüskebokor,

a legigazabb pedig rosszabb,

mint a tövisbokor.

Eljött őrállóid napja és a te büntetésed:

most következik a zűrzavar.

5 Ne higgyetek a barátnak,

ne bízzatok az ismerősökben!

Az öledben ülő előtt is zárd be szád ajtaját.

6 Mert a fiú bolondnak tartja apját,

a leány anyja ellen támad,

a meny pedig anyósa ellen:

az embernek a saját háza népe az ellensége.

7 De én az Úrra nézek,

várom szabadító Istenemet.

Meghallgat engem az én Istenem!

8 Ne örülj, ellenségem!

Ha elesem is, fölkelek,

még ha a sötétségben laknék is,

az Úr az én világosságom.

9 Az Úr haragját hordozom,

mert vétkeztem ellene,

de majd lefolytatja peremet,

és meghozza ítéletemet.

Kivisz engem a világosságra,

és meglátom igazságát.

10 Meglátja majd ellenségem is,

és szégyen borítja el azt,

aki azt mondta nekem:

Hol az Úr, a te Istened?

Szemem látja majd, hogy íme,

széttapossák, mint az utca sarát.

11 Eljön falaid fölépítésének napja.

Azon a napon kibővül a határ!

12 Azon a napon eljönnek hozzád

Asszíriából és Egyiptom városaiból,

Egyiptomtól a folyamig,

a tengertől a tengerig

és a hegyektől a hegyekig.

13 Pusztává lesz a föld a lakói miatt,

cselekedeteik gyümölcsei miatt.

14 Legeltesd botoddal népedet,

örökséged nyáját,

amely magányosan lakik az erdőben,

a Karmel közepén.

Legeljenek Básánban és Gileádban,

mint a hajdankor napjaiban!

15 Csodákat láttatok veled,

mint az Egyiptom földjéről való kijöveteled idején.

16 Látják ezt a népek,

és szégyent vallanak minden erejükkel.

Kezüket szájukra teszik, fülük megsüketül.

17 A port nyalják, mint a kígyó,

mint a föld férgei,

reszketve jönnek elő rejtekeikből.

Remegve folyamodnak az Úrhoz,

a mi Istenünkhöz,

és félnek majd tőled!

18 Kicsoda olyan Isten, mint te,

aki megbocsátja a bűnt,

és elengedi öröksége maradékának büntetését?

Nem tartja meg haragját örökké,

mert gyönyörködik az irgalmasságban!

19 Hozzánk fordul, és megkönyörül rajtunk,

eltapossa álnokságainkat.

A tenger mélyébe veted minden bűnünket!

20 Hűséget mutatsz Jákóbnak,

irgalmasságot Ábrahámnak,

amint megesküdtél atyáinknak

még a régmúlt időkben.