Intés a csalárdok és zsarolók ellen

2 Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak ki,

és gonoszságot terveznek fekvőhelyükön,

s mihelyt megvirrad, végrehajtják azt,

mert van hozzá hatalmuk!

2 Megkívánják a mezőket, és elrabolják;

a házakat is elveszik.

Nyomorgatják a gazdát és háza népét,

az embert és birtokát.

3 Ezért azt mondja az Úr:

Íme, én is gonoszt gondolok e nemzedék ellen,

amelyből nem vonhatjátok ki nyakatokat,

és nem járhattok majd kevélyen,

mivel gonosz idő lesz az!

4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok,

és siratóéneket mondanak e szavakkal:

Végünk van! Elpusztulunk!

Népem örökségét elcserélik!

Jaj, elrabolják tőlünk,

hűtleneknek osztják szét mezeinket!*

5 Ezért nem lesz az Úr gyülekezetében,

aki mérőzsinórral kimérje a neked járó részt.

6 Ne prófétáljatok! Ne hirdessetek ilyeneket,

nem jöhet ilyen gyalázat!

7 Mondhatnak-e ilyet Jákób házának:

Hát türelmetlen az Úr lelke∆?

Az ő cselekedetei ezek?

Nem válnak-e javára szavaim annak,

aki igazként jár?

8 És ti ellenségként támadtok népemre:

letépitek a köntöst és a palástot

a gyanútlanul járókról,

a háborútól idegenkedőkről.

9 Népem asszonyait kiűzitek

boldog otthonukból,

kisdedeiktől örökre elveszitek ékességemet.

10 Keljetek föl, és menjetek ki innen,

mert ez nem a nyugalom helye.

Elvesztek a tisztátalanság miatt,

a borzasztó veszedelem miatt!*

11 Ha egy szélhámos és csalárd

így hazudozna:

„Borról és részegítő italról prédikálok neked!”,

az volna e nép prófétája.

12 Mindenestül egybegyűjtelek téged, Jákób!

Összeszedem Izráel maradékát.

Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolba,

mint a nyájat a karámjába;

hemzseg majd ott a sokaság.

13 Előttük megy föl, aki utat tör,

kitörnek, átmennek a kapun,

kivonulnak, és előttük megy át királyuk,

és élükön maga az Úr!