Az Úr házának és Izráelnek boldog jövendője

4 Az utolsó napokban az Úr házának hegye

szilárdan áll a hegyek fölött,

kiemelkedik a halmok közül,

és népek özönlenek hozzá.

2 Sok nép megy oda, és azt mondják:

Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére,

Jákób Istenének házához,

hogy tanítson minket útjaira,

és az ő ösvényein járhassunk!

Mert Sionból jön a tanítás,

és az Úr beszéde Jeruzsálemből.

3 És sok nép fölött ítélkezik,

és megfeddi a távoli, erős nemzeteket is.

Kardjaikat kapává kovácsolják,

dárdáikat pedig metszőkésekké.

Nép népre fegyvert nem emel,

hadakozást többé nem tanul.

4 Mindenki szőlője és fügefája alatt ülhet,

és senki sem rettenti meg őket,

mert a Seregek Urának szája szólt.

5 Mert ha minden nép

a maga istenének nevében jár is,

mi az Úrnak, Istenünknek nevében járunk

örökkön örökké.

6 Azon a napon, azt mondja az Úr,

összegyűjtöm a sántákat,

és összeszedem az elszéledteket,

akiket megsanyargattam.

7 A sántát maradékká,

az elszéledteket pedig erős nemzetté teszem,

és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén

mostantól fogva mindörökké.

8 És te, Sion leányának vára, a nyáj őrtornya!

Eljön hozzád és elérkezik az egykori hatalom,

Jeruzsálem leányának királysága.

9 Miért kiáltasz hát annyira?

Nincsen közötted király?

Elveszett a tanácsadód,

hogy úgy elfogott a fájdalom,

mint a vajúdó asszonyt?

10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya,

mint a vajúdó asszony!

Mert íme, kimész a városból,

a mezőn tanyázol,

és egészen Bábelig kell menned.

Ott szabadulsz meg,

ott vált ki az Úr ellenséged kezéből.

11 Mert íme, sok nemzet gyűlt össze ellened,

akik azt mondják: Legyen tisztátalanná!

Legeltessük szemünket a Sionon!

12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait,

és nem értik szándékát,

hogy ő gyűjti össze őket,

mint a kévéket a szérűre.

13 Kelj föl és csépelj, Sion leánya!

Mert vassá teszem szarvaidat,

patáidat pedig érccé teszem,

és sok népet összetörsz.

Rablott kincseiket az Úrnak áldozod,

javaikat pedig az egész föld Urának.