Az Úr házának és Izráelnek boldog jövendője
4 Az utolsó napokban az Úr házának hegye
szilárdan áll a hegyek fölött,
kiemelkedik a halmok közül,
és népek özönlenek hozzá.
2 Sok nép megy oda, és azt mondják:
Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson minket útjaira,
és az ő ösvényein járhassunk!
Mert Sionból jön a tanítás,
és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
3 És sok nép fölött ítélkezik,
és megfeddi a távoli, erős nemzeteket is.
Kardjaikat kapává kovácsolják,
dárdáikat pedig metszőkésekké.
Nép népre fegyvert nem emel,
hadakozást többé nem tanul.
4 Mindenki szőlője és fügefája alatt ülhet,
és senki sem rettenti meg őket,
mert a Seregek Urának szája szólt.
5 Mert ha minden nép
a maga istenének nevében jár is,
mi az Úrnak, Istenünknek nevében járunk
örökkön örökké.
6 Azon a napon, azt mondja az Úr,
összegyűjtöm a sántákat,
és összeszedem az elszéledteket,
akiket megsanyargattam.
7 A sántát maradékká,
az elszéledteket pedig erős nemzetté teszem,
és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén
mostantól fogva mindörökké.
8 És te, Sion leányának vára, a nyáj őrtornya!
Eljön hozzád és elérkezik az egykori hatalom,
Jeruzsálem leányának királysága.
9 Miért kiáltasz hát annyira?
Nincsen közötted király?
Elveszett a tanácsadód,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a vajúdó asszonyt?
10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya,
mint a vajúdó asszony!
Mert íme, kimész a városból,
a mezőn tanyázol,
és egészen Bábelig kell menned.
Ott szabadulsz meg,
ott vált ki az Úr ellenséged kezéből.
11 Mert íme, sok nemzet gyűlt össze ellened,
akik azt mondják: Legyen tisztátalanná!
Legeltessük szemünket a Sionon!
12 De ők nem ismerik az Úr gondolatait,
és nem értik szándékát,
hogy ő gyűjti össze őket,
mint a kévéket a szérűre.
13 Kelj föl és csépelj, Sion leánya!
Mert vassá teszem szarvaidat,
patáidat pedig érccé teszem,
és sok népet összetörsz.
Rablott kincseiket az Úrnak áldozod,
javaikat pedig az egész föld Urának.