János evangéliuma

Jézus elfogatása
(Mt 26,47–56; Mk 14,43–54; Lk 22,47–53)

18 Miután ezeket elmondta Jézus, tanítványaival együtt kiment a Kidrón patakján túlra, ahol egy kert volt. Ide ment be a tanítványaival együtt. 2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki őt elárulta, mivel Jézus gyakran gyűlt ott össze tanítványaival. 3 Júdás tehát odament az általa vezetett katonai csapattal és a főpapoknak és a farizeusoknak fegyverekkel, fáklyákkal és lámpásokkal felfegyverzett szolgáival. 4 Mivel Jézus tudta mindazt, ami reá várt, eléjük ment, és azt kérdezte tőlük: Kit kerestek? 5 Azok így válaszoltak: A názáreti Jézust. Ő így felelt: Én vagyok. Árulója, Júdás is ott állt velük együtt. 6 Amikor azt mondta nekik, hogy „én vagyok”, meghátráltak, és a földre estek. 7 Ismét megkérdezte őket: Kit kerestek? És azt válaszolták: A názáreti Jézust. 8 Mondtam nektek, hogy én vagyok – szólt Jézus –, azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el. 9 Hogy beteljesedjen szava, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el. 10 Simon Péter pedig, akinél kard volt, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt. 11 Jézus ekkor azt mondta Péternek: Tedd hüvelyébe a kardodat! Talán ne igyam ki azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem? 12 Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidók szolgái megfogták Jézust, és megkötözték.

Jézus Annás, majd Kajafás előtt. Péter tagadása (Mt 26,57–75; Mk 14,53–72;
Lk 22,54–71)

13 Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap volt. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter pedig és egy másik tanítvány követte Jézust. Az a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap udvarába, 16 Péter pedig kint állt az ajtónál. Kiment azért az a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevitte Pétert. 17 Az ajtónálló szolgálólány pedig azt kérdezte Pétertől: Nemde te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? Ő pedig azt válaszolta: Nem vagyok. 18 A szolgák és a templomőrök ott álltak, s mivel hűvös volt, tüzet raktak, és melegedtek. Velük együtt ott állt Péter is, és melegedett.

19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. 20 Jézus így válaszolt: Én nyilvánosan szóltam a világhoz, és mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyülekeznek; titokban semmit sem mondtam. 21 Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, amit nekik mondtam, ők bizonnyal tudják, mit mondtam. 22 Amikor ezeket mondta, a templomszolgák egyike, aki ott állt, arcul ütötte Jézust, mondva: Így felelsz a főpapnak? 23 Jézus pedig azt mondta: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért versz engem? 24 Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig ott állt és melegedett, amikor megkérdezték tőle: Nemde te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő pedig tagadta, és azt mondta: Nem vagyok. 26 Akkor a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta, azt kérdezte: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben? 27 Péter ekkor ismét tagadott, és a kakas azonnal megszólalt.

Jézus Pilátus előtt (Mt 27,1–2.11–21; Mk 15,1–15; Lk 23,1–5.13–25)

28 Jézust pedig Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanokká legyenek, hogy meg tudják enni a húsvéti bárányt. 29 Kiment azért Pilátus hozzájuk, és azt kérdezte: Mivel vádoljátok ezt az embert? 30 Azok így válaszoltak neki: Ha nem gonosztevő lenne, nem adtuk volna át neked. 31 Akkor azt mondta nekik Pilátus: Vigyétek el, és ítéljétek meg a ti törvényetek szerint! A zsidók azonban így válaszoltak: Nekünk senkit sem szabad megölnünk. 32 Hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal kell meghalnia. 33 Pilátus ekkor visszament a helytartóságra, behívta Jézust, és azt kérdezte: Te vagy a zsidók királya? 34 Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked ezt rólam? 35 Pilátus azt felelte: Tán zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged az én kezembe. Mit cselekedtél? 36 Jézus így válaszolt: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való. 37 Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 38 Pilátus azt kérdezte: Mi az igazság? És ahogy ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmilyen bűnt. 39 Nálatok pedig az a szokás, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén. Akarjátok azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? 40 Erre mindnyájan kiáltoztak, és ismét azt mondták: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.