Egy béna meggyógyítása
(Mt 9,1–8; Lk 5,17–26)

2 Néhány nappal később ismét bement Kapernaumba, és meghallották, hogy otthon van. 2 Hamarosan olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el. Ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Egy bénával akartak hozzá menni, akit négyen emeltek. 4 De mivel a sokaság miatt nem juthattak a közelébe, megbontották a ház fedelét, ahol ő volt, és rést vágva leeresztették a nyoszolyát, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva hitüket azt mondta a bénának: Fiam, megbocsáttattak a bűneid. 6 Néhány ott ülő írástudó így okoskodott magában: 7 Hogyan mondhat ez ilyeneket? Hiszen ez istenkáromlás! Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül Isten? 8 Jézus azonnal felismerte lelkében∆, hogy azok magukban így okoskodnak, és azt mondta nekik: Miért tanakodtok így magatokban? 9 Mi könnyebb, azt mondani a bénának: megbocsáttattak a bűneid, vagy azt mondani: kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj? 10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – azt mondta a bénának –: 11 mondom neked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és menj haza! 12 Az pedig azonnal fölkelt, fölvette nyoszolyáját, és mindenki szeme láttára kiment, úgyhogy mindnyájan elcsodálkoztak, és dicsőítették Istent ezt mondva: Még sohasem láttunk ilyet!

Lévi (Máté) elhívása (Mt 9,9–13; Lk 5,27–32)

13 Amikor ismét kiment a tenger mellé, egész sokaság ment hozzá, és tanította őket. 14 Majd amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült, és azt mondta neki: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt. 15 Amikor az ő házában asztalhoz ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mert sokan voltak, akik követték őt. 16 Amikor pedig az írástudók és a farizeusok látták, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, szóvá tették a tanítványai előtt, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik együtt. 17 Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

Jézus tanítása a böjtről
(Mt 9,14–17; Lk 5,33–39)

18 János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek azért, és így szóltak hozzá: Miért van az, hogy János és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? 19 Jézus pedig így felelt: Böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. 20 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. 21 Senki sem varr új posztóból foltot régi ruhára, hiszen ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, és még nagyobb lesz a szakadás. 22 És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, és a tömlők is tönkremennek; hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni.

Jézus a szombat ura
(Mt 12,1–14; Lk 6,1–11)

23 És történt, hogy szombaton a vetések között haladt, és tanítványai menet közben kalászokat tépdestek. 24 Ekkor a farizeusok azzal álltak elő: Nézd! Miért tesznek olyat szombaton, amit nem szabad? 25 Ő pedig azt mondta nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? 26 Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni, csak a papoknak, és adott a társainak is? 27 És azt mondta nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. 28 Mert az Emberfia ura a szombatnak is.