Jézus feltámadása
(Mt 28,1–7; Lk 24,1–12; Jn 20,1–10)

16 A szombat elmúltával a magdalai Mária, Mária, Jakab anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt. 2 A hét első napján, kora reggel, napfelkeltekor a sírhoz mentek, 3 és azt kérdezték egymástól: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? 4 De odatekintve látták, hogy a kő már el van hengerítve, pedig roppant nagy volt. 5 Ahogy bementek a sírboltba, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak ülni jobb felől, és megrémültek. 6 Az pedig így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincs itt; íme, a hely, ahova őt helyezték. 7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok, ahogy megmondta nektek. 8 Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírtól, mert rettegés és rémület fogta el őket, és senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

Jézus többeknek megjelenik
(Mt 28,8–10; Lk 24,13–35; Jn 20,11–18)

9 Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10 Ő pedig megvitte a hírt azoknak, akik vele tartottak, és most gyászoltak és sírtak. 11 De azok, amikor meghallották, hogy Jézus él, és ő látta, nem hitték el. 12 Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban, útközben, amikor a mezőre mentek. 13 Ezek is elmentek, és hírül vitték a többieknek, de nekik sem hittek.

Az apostolok kiküldése (Mt 28,16–20; Lk 24,36–49; Jn 20,19–23; ApCsel 1,6–8)

14 Azután, amikor asztalnál ültek, megjelent magának a tizenegynek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt. 15 Azt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. 17 Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak, 18 kígyókat vesznek föl, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.

Jézus mennybemenetele
(Lk 24,50–53; ApCsel 1,9–11)

19 Az Úr pedig miután beszélt velük, felvitetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. 20 Azok pedig kimentek, és mindenütt prédikáltak. Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és megerősítette az igét az azt kísérő csodálatos jelekkel.