Óvás a meggondolatlan beszédtől
5 Vigyázz a lépteidre, mikor Isten házába mész, mert jobb, ha engedelmesen közeledsz, mint ha bolondok módjára viszed oda áldozatodat! Mert az ilyenek nem tudják, hogy gonoszul cselekszenek.*
2 Ne légy gyors a szólásra, és ne elhamarkodottan szólj szívedből Isten előtt, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön. Azért hát kevés beszédű légy. 3 Mert ahogyan álom következik a sok foglalatosságból, úgy lesz a sok beszédből bolond beszéd. 4 Ha Istennek fogadalmat teszel, ne halogasd annak megadását, mert nem telik kedve a bolondokban. Amit megfogadsz, azt teljesítsd! 5 Jobb, ha nem teszel fogadalmat annál, mint hogy fogadalmadat nem teljesíted. 6 Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen, és ne mondd Isten követe előtt, hogy ez tévedésből esett meg. Miért háborodjon föl Isten beszéded miatt, és miért pusztítsa el kezed munkáját? 7 Mert a sok álommal és a sok beszéddel sok hiábavalóság is jár. Ezért féld az Istent!*
8 Ha a szegények elnyomását és a törvény meg az igazság elferdítését látod az országban, ne lepődj meg, mert az egyik magas rangúra egy még magasabb rangú ügyel, és ezek fölött még magasabb rangúak vannak. 9 De mindezek fölött az ország javára van a földművelést pártoló király.*
10 Aki szereti a pénzt, nem telik be vele, és aki szereti a bőséget, sosem elégszik meg jövedelmével. Ez is hiábavalóság. 11 Ha gyarapodnak a javak, megszaporodnak fogyasztói is, de mi haszna van belőlük a gazdának, hacsak nem az, hogy nézheti szemével? 12 Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset eszik. A gazdagot pedig bővelkedése nem hagyja aludni. 13 Van egy szörnyű dolog, amelyet láttam a nap alatt: a tulajdonosa vesztére tartott gazdagság. 14 Az ilyen gazdagság elveszhet egy szerencsétlenség miatt, és ha fia születik neki, nem marad semmi annak kezében. 15 Ahogyan mezítelenül jött ki anyja méhéből, mezítelenül megy el, úgy, ahogy jött. Semmi olyat nem kap munkájáért, amit kezében elvihetne. 16 Ez is szörnyű dolog, hogy úgy megy el, ahogy jött. Mi haszna van abban, hogy a szélnek dolgozott? 17 És hogy egész életében sötétben eszik, sok bosszúsággal, keserűséggel és búsulással?*
18 Íme, azt láttam, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik és iszik, és jól él minden munkájából, amivel fáradozott a nap alatt élete minden napján, amelyet Isten adott neki, mert ez az ő osztályrésze. 19 Akinek Isten gazdagságot és kincseket adott, és megengedte, hogy elvegye részét, élvezze azt, és örvendezzen munkájának: ez Isten ajándéka! 20 Nem foglalkozik sokat az ilyen élete napjainak a számával, mert Isten örömmel tölti be szívét.