Az ajánlólevél maga a gyülekezet

3 Kezdjük ismét ajánlani magunkat? Vagy talán mint némelyeknek, nekünk is szükségünk van hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember, 3 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével∆ írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.

Az ó szövetség a betű, az új szövetség a Lélek szolgálata

4 Ilyen bizodalmunk van Krisztus által Isten iránt. 5 Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van, 6 aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké∆, mert a betű megöl, a Lélek∆ pedig megelevenít.

7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8 hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek∆ szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? 10 Sőt már nem is dicsőséges, ami dicsőséges volt, az azt felülmúló dicsőség miatt. 11 Mert ha dicsőséges a mulandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad!

12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, nyíltan szólunk, 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított az arcára, hogy Izráel fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó. 14 De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre. 16 De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek∆, és ahol az Úrnak Lelke∆, ott a szabadság. 18 Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke∆ dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.