Pál második levele a korinthusiakhoz

A könnyek között írt levél

2 Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. 2 Mert ha megszomorítalak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, ha az nem, akit én megszomorítok? 3 És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne érjen szomorúság azoktól, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindegyikőtök felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok szorongással és aggódó szívvel, könnyek között írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely bőségesen megvan bennem irántatok.

Bocsássatok meg annak, aki
megszomorított engem!

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat. 6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség részéről kapott. 7 Olyannyira, hogy most éppenséggel ti bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok, nehogy valahogyan a túlságosan nagy bánat eleméssze az ilyet. 8 Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Mert azért is írtam, hogy lássam, megbízhatók és mindenben engedelmesek vagytok-e. 10 Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, én is, mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, értetek tettem Krisztus színe előtt, 11 hogy be ne csapjon minket a Sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.

Krisztus jó illata vagyunk az életre

12 Amikor pedig Tróászba érkeztem Krisztus evangéliumának ügyében, és kaput nyitott nekem az Úr, 13 nem volt lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam ott testvérünket, Tituszt. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába. 14 De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk. 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. 16 Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas? 17 Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban.