Pál a megfeszített Jézus Krisztust hirdeti

2 Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét. 2 Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző beszéde volt, hanem lélek∆ és erő felmutatása, 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

A Lélek által megjelentett bölcsesség

6 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk, ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte meg, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. 9 Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek. 10 Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek∆ által, mert a Lélek∆ mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismeri az emberek közül az ember gondolatait, ha nem az ember lelke∆, amely őbenne van? Ugyanígy az Isten gondolatait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke∆. 12 Mi pedig nem e világ lelkét∆ kaptuk, hanem az Istenből való Lelket∆, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek∆ tanít, lelkiekhez∆ lelkieket∆ szabva. 14 A nem lelki∆ ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének∆ dolgait, mert bolondságok neki, nem képes megérteni sem, mivel azt lelki∆ módon kell megítélni. 15 A lelki∆ ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg. 16 Mert ki érte fel az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.