Zofóniás könyve

Júda ellenségeinek romlása

2 Szedd össze magadat, és eszmélj föl,

te arcátlan nemzet,

2 mielőtt bekövetkezik a végzés

– mint a polyva, úgy száll tova az a nap –,

amíg rátok nem tör az Úr haragjának tüze,

amíg rátok nem tör az Úr haragjának napja!

3 Keressétek az Urat mind,

akik alázatosak vagytok e földön,

akik az ő törvénye szerint cselekedtek.

Keressétek az igazságot,

keressétek az alázatosságot,

talán oltalmat találtok

az Úr haragjának napján!

4 Mert elhagyottá lesz Gáza,

Askelón pedig pusztasággá.

Az asdódiakat délidőben űzik el,

Ekrónt pedig kiirtják.

5 Jaj a tenger partvidékén lakóknak,

a kereteusok nemzetének!

Ez az Úr szava ellened,

Kánaán, filiszteusok földje:

Elpusztítalak, lakatlanná leszel!

6 A tenger partvidéke pedig legelővé,

pásztorok tanyájává és juhok aklává lesz.*

7 Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz,

ők legeltetnek azon.

Estére Askelón házaiban heverésznek,

mert az Úr, az ő Istenük gondozza őket,

és jóra fordítja sorsukat.

8 Hallottam Móáb gyalázkodását

és Ammón fiainak szidalmait,

amelyekkel gyalázták népemet,

és fölfuvalkodva tekintettek az ő határukra.

9 Azért, élek én

– ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene –,

hogy Móáb olyan lesz, mint Sodoma,

Ammón fiai pedig, mint Gomora:

gyomot termő föld,

sógödör és pusztaság örökre.

Kifosztja őket népem maradéka,

és nemzetem maradékának

tulajdonába kerülnek.

10 Ez esik meg rajtuk kevélységük miatt,

amiért gyalázkodtak és fölfuvalkodtak

a Seregek Urának népe ellen.

11 Rettenetes lesz az Úr velük,

mert éhhalállal sújtja a föld minden istenét,

és akkor neki hódol majd

mindenki a maga lakhelyén,

a népek minden szigete.

12 Ti is, kúsiak!

Fegyverem sebez meg benneteket.

13 Kinyújtja kezét észak felé,

és elveszíti Asszíriát,

Ninivét pusztasággá teszi,

kietlenné, mint egy sivatag.

14 Nyájak heverésznek a közepén,

mindenféle állatok serege:

pelikán és bagoly alszik oszlopain,

az ablakban hallatszik a hanguk.

Omladék borítja a küszöböket,

mert lefoszlott a cédrusburkolat!*

15 Ez lett a víg város,

a biztonságban lakozó,

amely azt mondta szívében:

Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!

Milyen pusztasággá lett, vadak tanyájává:

aki csak keresztülmegy rajta,

mind fölszisszen, és a kezével int.