Júda ellenségeinek romlása
2 Szedd össze magadat, és eszmélj föl,
te arcátlan nemzet,
2 mielőtt bekövetkezik a végzés
– mint a polyva, úgy száll tova az a nap –,
amíg rátok nem tör az Úr haragjának tüze,
amíg rátok nem tör az Úr haragjának napja!
3 Keressétek az Urat mind,
akik alázatosak vagytok e földön,
akik az ő törvénye szerint cselekedtek.
Keressétek az igazságot,
keressétek az alázatosságot,
talán oltalmat találtok
az Úr haragjának napján!
4 Mert elhagyottá lesz Gáza,
Askelón pedig pusztasággá.
Az asdódiakat délidőben űzik el,
Ekrónt pedig kiirtják.
5 Jaj a tenger partvidékén lakóknak,
a kereteusok nemzetének!
Ez az Úr szava ellened,
Kánaán, filiszteusok földje:
Elpusztítalak, lakatlanná leszel!
6 A tenger partvidéke pedig legelővé,
pásztorok tanyájává és juhok aklává lesz.*
7 Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz,
ők legeltetnek azon.
Estére Askelón házaiban heverésznek,
mert az Úr, az ő Istenük gondozza őket,
és jóra fordítja sorsukat.
8 Hallottam Móáb gyalázkodását
és Ammón fiainak szidalmait,
amelyekkel gyalázták népemet,
és fölfuvalkodva tekintettek az ő határukra.
9 Azért, élek én
– ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene –,
hogy Móáb olyan lesz, mint Sodoma,
Ammón fiai pedig, mint Gomora:
gyomot termő föld,
sógödör és pusztaság örökre.
Kifosztja őket népem maradéka,
és nemzetem maradékának
tulajdonába kerülnek.
10 Ez esik meg rajtuk kevélységük miatt,
amiért gyalázkodtak és fölfuvalkodtak
a Seregek Urának népe ellen.
11 Rettenetes lesz az Úr velük,
mert éhhalállal sújtja a föld minden istenét,
és akkor neki hódol majd
mindenki a maga lakhelyén,
a népek minden szigete.
12 Ti is, kúsiak!
Fegyverem sebez meg benneteket.
13 Kinyújtja kezét észak felé,
és elveszíti Asszíriát,
Ninivét pusztasággá teszi,
kietlenné, mint egy sivatag.
14 Nyájak heverésznek a közepén,
mindenféle állatok serege:
pelikán és bagoly alszik oszlopain,
az ablakban hallatszik a hanguk.
Omladék borítja a küszöböket,
mert lefoszlott a cédrusburkolat!*
15 Ez lett a víg város,
a biztonságban lakozó,
amely azt mondta szívében:
Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!
Milyen pusztasággá lett, vadak tanyájává:
aki csak keresztülmegy rajta,
mind fölszisszen, és a kezével int.