Dávid siratóéneke

1 Saul halála után, amikor Dávid visszatért az amálékiek legyőzéséből, és két napig Ciklagban időzött, 2 íme, a harmadik napon egy férfi jött Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva, feje pedig porral volt behintve. Amikor Dávidhoz ért, a földre hullt, és meghajolt. 3 Dávid megkérdezte: Honnan jössz? Ő így felelt: Izráel táborából menekültem el. 4 Dávid azt mondta neki: Kérlek, mondd el nekem, mi történt! Ő pedig elmondta: Megfutamodott a nép a harcból, és közülük igen sokan elestek és meghaltak. Sőt Saul és fia, Jónátán is meghalt. 5 Ekkor Dávid így szólt a hírhozó ifjúhoz: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán? 6 Az ifjú így felelt: Éppen fölmentem a Gilbóa-hegyre, amikor Saul a dárdájára támaszkodott, és íme, a szekerek és a lovasok utolérték őt. 7 Akkor Saul hátratekintett, meglátott engem és szólított. Én így válaszoltam: Íme, itt vagyok. 8 Ő pedig ezt kérdezte: Ki vagy? Így feleltem neki: Egy amáléki. 9 Akkor azt mondta nekem: Kérlek, állj mellém, és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van. 10 Ezért mellé léptem, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem marad életben, miután elesett, és elhoztam fejéről a koronát meg karjáról az aranyperecet, és íme, idehoztam azokat az én uramnak.

11 Ekkor Dávid megragadta a ruháit és megszaggatta, és ezt tette a többi ember is, akik vele voltak. 12 Nagy zokogással sírtak és böjtöltek egész estig Saul és a fia, Jónátán miatt, és az Úr népe és Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el. 13 Azután Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki ezt elbeszélte neki: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy jövevény amáléki férfi fia vagyok. 14 Erre ismét így szólt hozzá Dávid: Hogy nem féltél fölemelni a kezedet az Úr fölkentjének elveszítésére? 15 Azután odahívta Dávid az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Menj, és öld meg őt! A szolga erre átdöfte, és az meghalt. 16 Dávid azt mondta neki: Vére szálljon a fejedre, mert saját szád vallott ellened, mikor azt mondtad: Én öltem meg az Úr fölkentjét.

17 Akkor Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt. 18 Azt mondta, hogy tanítsák meg Júda fiait erre az íjdalra, mely be lett írva Jásár könyvébe.

19 Izráel! Ékességed elesett a halmaidon.

Ó, hogy elhullottak a hősök!

20 Meg ne mondjátok Gátban,

ne hirdessétek Askelón utcáin,

hogy ne örvendjenek a filiszteusok leányai,

és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.

21 Gilbóa hegyei,

se harmat, se eső ne szálljon rátok,

mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót.

Mert ott hányták el az erős vitézek a pajzsot,

Saul is a pajzsát, mintha nem lett volna megkenve olajjal.

22 A megsebzettek vérétől és a hősök kövérjétől

Jónátán íja nem rettent vissza,

és Saul nem forgatta hiába fegyverét.

23 Sault és Jónátánt, akik egymást szerették és kedvelték,

míg éltek, a halál sem szakította el egymástól.

A sasoknál gyorsabbak

és az oroszlánoknál erősebbek voltak.

24 Izráel leányai! Sirassátok Sault,

aki gyönyörű bíborba öltöztetett titeket,

és arannyal ékesítette föl a ruhátokat.

25 Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban!

Jónátán a halmaidon esett el!

26 Sajnállak, testvérem, Jónátán,

nagyon kedves voltál nekem,

hozzám való szereteted csodálatosabb volt

az asszonyok szerelménél.

27 Ó, hogy elhullottak a hősök,

és elpusztultak a harci szerszámok!