Jónás Ninivében prédikál. A nép megtér Istenhez

3 Az Úr szava másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd nekik azt a beszédet, amit én parancsolok neked! 3 Erre fölkelt Jónás, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: háromnapi járóföldnyi volt. 4 Elindult Jónás, és bement a városba egynapi járásra, és így kiáltott: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

5 A niniveiek pedig hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és a nagyoktól fogva a kicsinyekig mind zsákruhába öltöztek. 6 Amikor eljutott ez a hír Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról királyi ruháját, zsákruhába öltözött, és a porba ült. 7 Azután a király és a főurak parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: Ember és állat, ökör és juh semmit se kóstoljon, ne legeljen, és vizet se igyon! 8 Hanem öltözzenek zsákruhába az emberek és az állatok, erősen kiáltsanak Istenhez, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az erőszakosságból, amelyet cselekszik. 9 Ki tudja, talán felénk fordul Isten, és megengesztelődik, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!

10 Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta a rosszat, amelyről azt mondta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre.