Jónás imádkozik a hal gyomrában, majd megmenekül

2 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy lenyelje Jónást. Jónás pedig három nap és három éjjel volt a hal gyomrában. 2 És Jónás imádkozott az Úrhoz, az ő Istenéhez a hal gyomrából. 3 Azt mondta:

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,

és ő meghallgatott engem.

A Seol torkából kiáltoztam,

és te meghallottad szavamat.

4 Mert mélységbe vetettél engem,

a tenger közepébe;

körülfogott a víz, habjaid és hullámaid

mind átcsaptak rajtam!

5 Azt gondoltam: Elvetettél a szemed elől.

Bárcsak láthatnám még szentséged templomát!

6 Torkomig értek a vizek,

a mélység árja vett körül engem,

hínár szövődött a fejemre.

7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,

örökre bezáródtak mögöttem a föld zárjai.

De te kiemelted életemet a mélységből,

Uram, Istenem!

8 Amikor elcsüggedt a lelkem,

az Úrra emlékeztem,

és könyörgésem eljutott hozzád,

szentséged templomába.

9 Akik a hiábavaló bálványokra ügyelnek,

elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk.

10 De én hálaadó énekkel áldozom neked,

megadom, amit megfogadtam.

Az Úré a szabadítás!

11 Erre az Úr parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.