Círus rendelete a zsidó foglyok hazatéréséről és a templom felépítéséről

1 Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Círus perzsa király lelkét∆, és ő kihirdettette egész birodalmában élőszóval és írásban is a következőket:

2 Így szól Círus, a perzsa király: Az Úr, a menny Istene nekem adta e föld minden országát, és megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdában van. 3 Aki közületek az ő népe közül való, legyen vele Istene, és menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát. Ő az Isten, aki Jeruzsálemben lakik. 4 Mindenkinek, aki még megmaradt, mindenütt, ahol csak jövevényként laknak, nyújtsanak segítséget annak a helységnek férfiai ezüsttel, arannyal, javaikkal és jószággal azonfelül, amit önkéntesen adnak Isten házára, amely Jeruzsálemben van.

5 Elindultak azért Júda és Benjámin családfői, a papok, a léviták és mindenki, akinek Isten fölindította a lelkét∆, hogy elmenjenek az Úr házának építésére, amely Jeruzsálemben van. 6 És minden szomszédjuk segítette őket ezüstedényekkel, arannyal, javakkal, jószággal, kincsekkel azonkívül, amit önkéntesen adtak. 7 Círus király pedig előhozatta az Úr házának edényeit, amelyeket Nebukadneccar hozatott el Jeruzsálemből és istenei házában helyezett el. 8 Előhozatta ezeket Círus, a perzsák királya, és Mitredát kincstáros kezére bízta, aki megszámolva átadta azokat Sésbaccarnak, Júda fejedelmének. 9 Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés,* 10 harminc aranykehely, négyszáztíz másodrendű ezüstkehely és ezer más edény. 11 Az összes arany- és ezüstedény száma ötezer-négyszáz. Ezt mind magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.