Sámuel első könyve

A filiszteusok elrabolják a frigyládát.
Éli halála

4 Így jutott el Sámuel beszéde egész Izráelhez. És kiment Izráel a filiszteusok ellen harcolni, és tábort ütöttek Eben-Háézernél, a filiszteusok pedig Afékban vertek tábort. 2 Majd csatarendbe álltak a filiszteusok Izráel ellen, és megütköztek, és megverték Izráelt, és levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. 3 Amikor a nép visszatért a táborba, azt mondták Izráel vénei: Vajon miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok által? Hozzuk el magunkhoz az Úr szövetségládáját Silóból, hogy jöjjön közénk, és szabadítson meg ellenségeink kezéből! 4 Elküldött tehát a nép Silóba, és elhozták onnan a Seregek Urának szövetségládáját, aki a kerúbok fölött ül. Ott volt Éli két fia, Hofni és Fineás is Isten szövetségládájával.

5 Mikor az Úr szövetségládája a táborba érkezett, egész Izráel olyan nagy rivalgásban tört ki, hogy megrendült a föld. 6 Mikor pedig meghallották a filiszteusok a rivalgás hangját, azt mondták: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában? És mikor megtudták, hogy az Úr ládája érkezett a táborba, 7 félelem szállta meg a filiszteusokat, és azt mondták: Isten jött a táborba! Azt mondták: Jaj nekünk, mert nem történt ilyen soha ezelőtt. 8 Jaj nekünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában. 9 Legyetek bátrak, és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy ők szolgáltak nektek. Azért legyetek férfiak, és harcoljatok!

10 Megütköztek tehát a filiszteusok, és Izráel vereséget szenvedett, és mindenki a sátrába menekült. A vereség oly nagy volt, hogy Izráelből harmincezer gyalogos hullott el. 11 Isten ládáját is elvették, és meghalt Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.

12 Akkor elszaladt a harcból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment még aznap, ruháit megszaggatta, és port hintett a fejére. 13 Amikor odaért, Éli a székében ült, és az útfélen várakozott, mert szíve aggódott Isten ládájáért. Amikor odaért az az ember, hogy elmondja a hírt a városban, az egész város jajveszékelni kezdett. 14 Éli meghallotta a kiáltás hangját, és ezt kérdezte: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve odament, és elmondta Élinek. 15 Éli pedig kilencvennyolc esztendős volt, és szeme annyira meghomályosodott, hogy már nem is látott. 16 Ez az ember azt mondta Élinek: A harcból jövök, a harcból menekültem meg ma. Éli azt kérdezte: Mi történt, fiam? 17 A követ így felelt: Izráel megfutamodott a filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lett a népben. Két fiad, Hofni és Fineás is meghalt, és Isten ládáját is elvették. 18 Amikor Isten ládáját említette, Éli hátraesett a székről a kapufélfának, és nyakát szegve meghalt, mert immár öreg és elnehezedett ember volt. És ő negyven esztendeig ítélt Izráel fölött.

19 Menye pedig, Fineás felesége, várandós volt. Amikor meghallotta a hírt, hogy Isten ládáját elvették, és apósa meg a férje meghalt, térdre esett, és megszült, mert meglepték a fájdalmak. 20 Amikor elalélt, azt mondták a mellette állók: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, és nem figyelt oda. 21 A gyermeket Íkábódnak nevezte el, ami ezt jelenti: Odavan Izráel dicsősége. Mert elvétetett az Isten ládája, és odalett az ő apósa és a férje. 22 És ismét ezt mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert elvették Isten ládáját.