Az Úr szeretete és a nép hálátlansága

1 Jövendölés. Az Úr szava Izráel ellen, Malakiás által. 2 Szeretlek benneteket – ezt mondja az Úr –, de ti azt kérditek: Miből látható, hogy szeretsz minket? Ugye Ézsau testvére volt Jákóbnak? – mondja az Úr. – És Jákóbot szerettem, 3 Ézsaut ellenben gyűlöltem. Hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig a pusztai sakálokévá. 4 Ha azt mondja Edóm: Összetörtek bennünket, de építsük újjá a romokat – így szól a Seregek Ura –; ők építenek, de én lerontom. Az istentelenség országának nevezik őket, s olyan népnek, amelyre örökké haragszik az Úr. 5 Saját szemetekkel látjátok ezt, és ti magatok is mondjátok: Nagy az Úr Izráel határán túl is!

6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az urát. Ha pedig én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az irántam való félelem? Azt mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet, és azt kérditek: Mivel vetettük meg nevedet? 7 Tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra, és azt kérditek: Mivel tettük tisztátalanná? Azzal, hogy azt mondjátok, az Úr asztala semmibe vehető. 8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és betegest: nem bűn-e az? De vidd csak azt a fejedelmednek: vajon kedvesen fogad-e, vagy rád tekint-e? – ezt mondja a Seregek Ura. 9 Most azért esedezzetek Isten színe előtt, hogy könyörüljön meg rajtunk! Kedvesen fogadhatja-e kezetekből az ilyen ajándékokat? – kérdezi a Seregek Ura. 10 Bárcsak bezárná valaki közületek a templomajtót, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nem telik kedvem bennetek – ezt mondja a Seregek Ura –, az ételáldozat sem kedves nekem a kezetekből! 11 Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenhol tömjénnel és tiszta ételáldozattal áldoznak nevemnek. Bizony nagy az én nevem a népek között – ezt mondja a Seregek Ura. 12 Ti viszont meggyalázzátok azt, amikor azt mondjátok: Az Úr asztala tisztátalanná tehető semmirevaló terménnyel és eledellel. 13 És azt mondjátok: Íme, milyen fáradság! És még lihegtek is közben – ezt mondja a Seregek Ura. Pedig rabolt állatot hoztok, meg sántát és betegest. Ezt hozzátok áldozatul, de hát kedves-e ez a kezetekből? – így szól az Úr. 14 Átkozott az álnok! Van ugyan a nyájában hím állat, és fogadalmat is tesz, mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig én nagy király vagyok – ezt mondja a Seregek Ura –, és félelmetes az én nevem a népek között!