A mennydörgő hangú angyal parancsa

10 És láttam egy másik, felhőbe öltözött, erős angyalt leszállni az égből: a fején szivárvány volt, arca, mint a nap, és lába, mint a tűzoszlop. 2 Kezében egy nyitott könyvecske volt, és jobb lábát a tengerre tette, bal lábát pedig a földre, 3 és nagy hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít, és amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja. 4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés hangja, írni készültem, de egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés szólt, és ne írd le azokat! 5 És az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte jobb kezét az égre, 6 és megesküdött az örökkön örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy idő többé nem lesz. 7 Hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor trombitálni kezd, akkor beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.

Jánosnak meg kell ennie a könyvet

8 És a hang, amelyet hallottam a menny­ből, ismét megszólított, és azt mondta: Menj el, és vedd át a nyitott könyvet, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van! 9 Odamentem az angyalhoz, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: Vedd és edd meg, és megkeseríti a gyomrodat, jóllehet a szádban édes lesz, mint a méz. 10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, megettem, és a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, megkeseredett a gyomrom. 11 És azt mondta nekem: Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.